Végidők 2: A fügefa példázata és az utolsó nemzedék

Amikor az evangéliumokban Jézust megkérdezik az utolsó időkről, az Ő eljöveteléről, a világ végéről, hosszan válaszol nekik és elhangzik ez a figyelmeztetés is: "A fügefáról vegyétek a példát. Amikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek tudomásul, hogy közel van Ő: az ajtó előtt áll." (Máté 24:32-33)

Vannak ott ugyan általános, az egész világra érvényes kijelentései, mégsem véletlen, hogy a fügefát használta: ha visszatekintünk, a fügefa sok helyütt egyértelműen Izrael jelképe (lsd.: Jeremiás 24:1-10, 29:17, Hóseás 9:10). Ennélfogva nem csak a világ eseményeire tekinthetünk, hanem magára Izraelre is: közel kétezer évig nem létezett, a 19. században Izrael helyén pusztaság volt, sok helyütt úgy, mintha sosem lakta volna senki, a zsidó nép száműzetésben volt minden idegen nép közé szétszórva, a második világháború során a teljes megsemmisítésükkel is megpróbálkoztak, és mégis: Isten megtartotta az ígéretét és visszavitte őket a régi helyükre, sőt: fel is virágoztatta őket. Az elszáradt fa újra élő, ágai zsendülnek: tudhatjuk, hogy közel van Jézus visszatérte. Sőt, a 34. versben még ennél is tovább megy, amikor is így folytatja: "Bizony mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik." Milyen nemzedék, és mi az a "mindez"? Ha végigolvassuk a 24. fejezetet, Jézus gyakorlatilag lefedi benne az apokalipszis, a hétéves nyomorúság teljes időtartamát, hiszen láthatjuk a "pusztító utálatosságot", amely Dániel szerint az időszak közepén, három és fél év elteltével lesz ott a szenthelyen, említi az Ő választottainak összegyűjtetését (ez az esemény nem azonos az elragadtatással), de említi saját maga olyan módon történő megjelenését is, amikor minden szem meglátja, ez pedig a hét éves időszak végén fog megtörténni az armageddoni csata előtt (Jelenések 19:11-21). A jelek beteljesedése pedig Izrael újjászületésével kezdődött. S milyen nemzedékről beszél? Amelyik látja mindezt beteljesedni: rólunk. Rólunk, illetve azokról, akik már éltek 1948. május 14-én, és látták Izraelt újra létrejönni. Ez pedig behatárolja a második eljövetelt ebbe az időszakba. Nem mondhatjuk tehát azt, hogy "ugyan, még az is lehet, hogy több száz év múlva történik meg", hiszen Jézus azt állította, hogy ez a nemzedék már nem múlik el, amíg minden be nem teljesedik, amit ott olvashatunk, nem lehet annyi idő.

De mennyi ideig tart egy nemzedék? Ugyan Isten a történelem egy pontján végül 120 évben határozta meg az élettartamunk felső határát (1Mózes 6:3), de ez az időtartam gyakorlatban nem nevezhető egy generációnak, hiszen ritka, hogy valaki ténylegesen eddig éljen, manapság inkább 60-80 évet mondanánk átlagéletkornak, ráadásul egy másik helyen kapunk egy pontosabb meghatározást is, méghozzá a 90. zsoltár 10. versében, Mózes szavai által:

"A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradtság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk".

Rögtön meg is jegyezném, hogy a magyar fordítás itt elég pontatlan lett. Más nyelveken "mintha repülnénk" helyett rendszerint azt olvassuk, hogy "és elrepülünk", illetve Krisztusban megtért, zsidó származású, héber anyanyelvű tanítóktól is így hallottam, akik eredeti nyelven is értik, ami ott áll. Ez egyrészt egy izgalmas utalás lehet az elragadtatásra, Izrael újjáalakulása után hetven-nyolcvan év, és elrepülünk, de ami most jobban a témába vág, hogy egy nemzedéket hetven, legfeljebb nyolcvan évben határoz meg. Vajon használhatjuk ezt ebben az esetben is? Vajon mondhatjuk a két Igét összevetve, hogy Izrael újra nemzetté vált, onnantól kezdve maximum nyolcvan év és mindennek meg kell történnie, az apokalipszis, a nagy nyomorúság minden eseményének, minden pecsét feltörésének, minden trombita megfújásának, minden pohár kiöntésének, és Jézus Krisztus második eljövetelének, amikor is leérkezik az Olajfák hegyére, amely ennek hatására kettészakad (Zakariás 14:4)? Tegyük fel, hogy igen, tegyük fel, hogy nem véletlen, játsszunk el a gondolattal, hogy van kapcsolat. Lássuk csak... 1948. május 14. + 80 év... az 2028. május 14. Tehát ha Mózes zsoltárának meghatározása szándékos és alkalmazható, akkor Jézus második eljövetele és az armageddoni csata bő nyolc éven belül meg kell történjen, ahogy maga a nagy nyomorúság hét éve is teljes egészében le kell fusson. És ha ezt a hét évet levonjuk, akkor megkapjuk a 2021. május 14-ét. Azaz a nagy nyomorúságnak legkésőbb akkor el kell kezdődnie, így addig a pontig az elragadtatás is meg kell történjen - mert az elragadtatásnak épp az a lényege, hogy Isten kiment minket, mielőtt kiöntené a haragját a világra, valahogy úgy, mint ahogy Noéval és a családjával tette az özönvíz előtt, vagy még jobb példa Énók, aki fizikailag sem volt jelen az özönvízkor, mert előtte Isten elvitte őt, mivel Ővele járt, ahogy azt az 1Mózes 5:24-ben látjuk. Énók a Gyülekezet előképe, Jézussal jár és nem is látja a haragot, Noé pedig Izraelé, akik nemzet szintjén még elutasítják Jézust és jelen lesznek ugyan, de felismerik, hogy Ő a Messiás és Isten megvédelmezi őket a hét év során, ahogy az meg is van írva. Izgalmas, rendkívül izgalmas.

Persze száz százalékig nem lehetünk biztosak abban, hogy lehetünk-e ilyen bátrak, de nehéz véletlent kiáltani egy ilyen esetben, ráadásul ha a sorozat későbbi fejezeteiben megnézzük majd az egyre erősödő jeleket, vagy hogy még biblikusabban fejezzem ki magam, az egyre erősödő "szülési fájdalmakat", igazán nehéz lenne ezt a nyolcvan évet megtoldani akár még tízzel is. Arról nem is beszélve, hogy azzal már túlhaladnánk Jézus halálának és feltámadásának 2000. évfordulóját. Ami azért lenne probléma, mert nagyon úgy néz ki, hogy Isten az emberi történelmet hétezer évben határozta meg, és ebből az utolsó ezer év lenne az ezeréves királyság, ami a hétéves nyomorúság és az antikrisztus uralma, majd annak veresége után fog következni, ahol is Jézus Krisztus személyesen, látható valójában fog uralkodni a paradicsomi állapotokra helyreállított világ felett (lsd. Jelenések 20:1-4, Ézsaiás 11:1-9). Mindent összevetve elég necces volna hosszabb időre taksálni egy nemzedék biblikus időtartamát. Továbbá Pál is ezt mondja, amikor éberségre és józanságra int (1Thess 5:4): "De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket". Ezzel persze nem azt mondja, hogy tudni fogjuk a napot, az órát, a percet, de nem úgy következik majd be, hogy akik figyelnek a jelekre, azokat tényleg abszolút meglepetésként érné, és úgy volnának, hogy a legkevésbé sem számítottak rá.

Akárhogy is, aki eddig nem volt izgatott az Úr visszajövetelével kapcsolatban... az egész nyugodtan elkezdhet az lenni. Hiszen maga Jézus is vigyázásra, figyelésre int a Máté 24:42-ben. Továbbá öt koronát kaphatunk a Mennyben, ezek közül az egyiket, az Igazság koronáját azért, mert vártuk az eljövetelét, ezt Páltól tudjuk (2Timóteus 4:8): "(...) végezetül vár engem az Igazság koronája, amelyet megad nekem ama napon az Úr, az igaz bíró; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várták az Ő megjelenését". Istennek pedig biztos van belőle raktáron épp elég, én nem irigylem tőletek sem, ne csak nekem legyen, hanem legyen nektek is, bárkik is vagytok, akik ezt olvassátok.

(2020. február 26.)