Ez a bejegyzés kapcsolódik egy korábbihoz, amely "Kaduri, Shoshani és a kürtök ünnepe" címen futott. Ott volt szó erről a kiemelt időszakról, amely egyike azoknak, amikor az őrálló hívők nagyobbnak tartják az esélyt az elragadtatás bekövetkezésére. Mivel vasárnap naplementekor a kürtök ünnepe hivatalosan véget ért, alapesetben ezt annyival el lehetne intézni, hogy ezúttal sem jöttek be a tippek, volt már ilyen, lépjünk tovább, illetve ki-ki vigasztalódjon meg az Úrban az esetleges csalódottságának mértéke szerint. Amennyire bele-belekukkantottam azóta a véleményekbe, némelyek azonnal elkezdték magyarázni a dolgot valami olyasmivel, hogy a képet ezúttal módosítja, hogy a mostani egy jubileumi év. Hogy miben és hogyan, abba nem mennék bele, egyszerűen azért, mert utána sem néztem igazán, hogy miért mondják ezt, szóval fogalmam sincs, hogy ez igaz lehet vagy sem, és bevallom nem is izgat igazán, mert azt még én is tudtam, hogy ez egy jubileumi év, de érdekes módon ez eddig szóba se került ilyen téren, szóval ha ennyire okosak, lettek volna okosak korábban is, ne pedig csak ilyenkor ugráljanak át a következő elméletre. És ahogy azt már máskor is kifejtettem, lehetőleg minél kevesebb teret szeretnék hagyni a spekulációknak.
Ez így önmagában még nem érne meg egy naplóbejegyzést, van itt viszont más is. És ez most ismét egy kissé személyes lesz, és ismét elgondolkodtam, hogy közzétegyem-e, de hamar győzött a gondolat, hogy Isten dicséretére nagyon is érdemes. Már csak amiatt is, mert én is azok közé tartozom, akik ha bajuk van, akkor azt nagyon színesen ki tudják fejteni, ellenben ha hálára és köszönetre kerül a sor, ott már ha a szándék meg is van (mert az megvan), a szavak mégis kevesek és elakadnak. Mérgelődni mindenki tud, na de megköszönni, pláne ha ritkán ér olyasmi, amit megköszönhetsz, és nincs túl nagy gyakorlatod benne? Én személy szerint azt sem tudom, mit mondjak. Így aztán vegyük úgy, hogy ez az én nyilvános köszönetem Jézus felé.
Mert mi is történt? Ahogy az első bekezdésben már taglaltam, egy ilyen esetben, mikor nem jön be egy tipp, szépen tovább lépünk és kész. Aki már őrt áll egy ideje, mindenképp belefutott ilyen alkalmakba, nekem sem volt ez új, na meg én azért kifejezetten igyekszem is őrizni a szívemet a csalódottságtól, plusz minek ugorjak rá valamire, ami bizonytalan? Így aztán az idő lejártával eleinte csak annyi volt a reakcióm, hogy huh, na ennek is vége, király, most egy kicsit megnyugodhat mindenki, aki izgatott volt. Egyetlen egy valami nyugtalanított, mégpedig az 5780-as év. Ennek a hátterére nem térnék ki, az elején említett bejegyzésből kiderül a jelentősége. Ezzel a dologgal mégiscsak bajom volt. Nem azzal volt a gond, hogy nem történt meg az elragadtatás, hiszem még jócskán benne vagyunk a fügefa-prófécia által kijelölt időkeretben (persze amennyiben tényleg jól kötöttük össze az A és B pontot, hogy így fogalmazzak), hanem hogy miért épp ott volt az a vers, ahol? Miért éppen az volt az 5780-adik? Anélkül az érdekes összefüggés nélkül valószínűleg semmi érdeklődést nem mutattam volna a kürtök ünnepe iránt, mert nem vagyok egy ilyen dátumokra ráugró csóka. Egyszerűen nem fért a fejembe a dolog. Úgy értem a Biblia tökéletes, nem? Isten az időn kívül létezik, teljesen pontosan tud mindent, azaz mindent, a legapróbb dolgot is. Abszolúte hatalmában állt az is, hogy az a vers inkább máshova kerüljön, mivel előre tudta, hogy valaki elkezdi majd számolgatni őket és eljut egy ilyen következtetésre, ami most a jelek szerint tévesnek bizonyult. És ez talán rendben is van, én is azzal magyaráztam a dolgot, hogy mindössze arról lehet szó, hogy ezzel is arra tanított minket Isten, hogy ne számolgassunk ilyesmit, hülyeség. Amiben persze megint csak lehet valami, nekem legalábbis magamtól eszembe nem jutna efféle latolgatás. Fel lehet tehát fogni előre elkészített leckének is, amiből tanulhattunk. Elsőre, egy ideig meg is nyugtatott a gondolat, de... nem működött mégsem. Azért ezt mégsem lehet ennyivel elintézni, ilyen simán a szőnyeg alá söpörni. Nem, itt álljunk meg, azért ez nem ilyen egyszerű. A Biblia azt írja, hogy Isten a kezdetektől kijelenti a véget (most nem szó szerint idéztem). Mindennek tetejébe a Dániel könyvéből szinte napra pontosan ki lehetett számolni Jézus első eljövetelének, pontosabban a halálának idejét. Ezért is haragudott annyira az írástudókra, amiért nem ismerték el, hogy ő a Messiás, mivel nem csak hogy minden előre megírt prófécia illett rá tökéletesen, de még az egyetlen megfelelő időben is jött. Akkor meg a második eljövetelének ideje ne lenne benne valamilyen módon? És itt most nem azt mondom, hogy nekünk ezt mindenképp meg kell találnunk, én épp azt gondoltam mindig is, hogy valószínűleg csak a mennyben fog leesni, miután Isten megmutatja nekünk a megfelelő Igerészeket, hogy "nézzétek csak, ezt és ezt kellett volna összevetnetek ezzel és ezzel, így pontosan tudtátok volna". Ami tök jó, de akkor miért maradtak ilyen "hibák", félreérthető részek a Bibliában? Egy nyom, ami nagyon szépen passzol, mégsem vezet sehova? Na most így akkor hogyan bízzon meg az ember nem is igazán a Bibliában, de a saját, vagy mások elméjében? Minek kutassuk az Írásokat? Egyáltalán minek próbáljunk bármire is rájönni? És mégis azt írja, és most ezt sem szó szerint idézem, de mégis azt írja, hogy Istennek dicsőségére van elrejteni a dolgokat, a királynak pedig dicsőségére van, hogy kikutassa. Két teljesen ellentmondó dolog, és ez megháborította a lelkivilágomat. Leírva talán egyáltalán nem sikerül átadni ezt a szorongató érzést, de akárhogy is, ezzel az egésszel az a veszély állt fenn, hogy Isten jelleme csorbul a szememben. Ami pedig nonszensz és ostoba dolog, és tudtam is nagyon jól, jobban mondva az elmém tudta, hogy kizárt dolog, hogy hiba kerüljön ebbe a gépezetbe, kizárt dolog, hogy Isten valamit ne tökéletesen jól oldjon meg, de mégis létrejött ez a belső feszültség, ahogy hadakoztam ezzel.
Vergődésem részleteibe nem is mennék bele jobban, túl sok szó is esett már róla, na meg mindenki vergődött már lelkileg, mindenki el tudja képzelni - ritka eset és régóta nem történt meg, de most én is vergődtem. Alapvetően kiutat sem kerestem belőle, valamiért abban akartam megnyugtatni magam, hogy ez most ilyen, ettől most szenvedek, mert ostoba vagyok és át se látom a teljes képet. Végül mégis az Úrhoz kiáltottam. A módszer miatt némelyek tán fintorogni fognak, hogy micsoda sablonötlet, és ebben van is valami, de akkor és ott csak egy ilyen egyszerű és könnyen elérhető megoldás tudott az eszembe jutni. Bocsánatot kértem Istentől ezért a vergődésért, ezért a tiszteletlenségért, ezért a belső feszültségért, elismertem, hogy totál ostoba vagyok és egyszerűen nem értem, hogy ez most mi, de segítsen rajtam, kinyitom a Bibliát, és nyíljon ki valami olyan helyen, ami kapcsolódik ehhez az egészhez, akár ehhez a jubileumi évhez, ha épp tényleg ott van a megoldás, csak legyen megoldás, hadd értsem, hadd legyen meg a kulcs!
Mondandómat pedig azzal a résszel zárnám, ahol a Biblia kinyílt. További kommentárt nem fűznék hozzá, meghagyom mindenkinek a lehetőséget, hogy maga vonja le a következtetéseit. Legfeljebb annyit mondnék mégis: Hála, hála Neki!
"Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván: Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyűjtésére, és a táborok megindítására. És mikor megfújják azokat, gyűljön tehozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé. Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei. Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, akik napkelet felől táboroznak. Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására. Mikor pedig összegyűjtitek a gyülekezetet, egyszerűen kürtöljetek, és ne fújjatok riadót. A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között. És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektől. A ti vigasságotok napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égő áldozataitokra, és a ti hálaáldozataitokra: és lesznek néktek emlékeztetőül a ti Istenetek előtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek." (4Mózes 10:1-10)