Az elragadtatás idejével kapcsolatban lényegében három hozzáállás létezik: hogy a nagy nyomorúság előtt, a nagy nyomorúság során vagy a nagy nyomorúság végén/után történik. Az eseményről viszonylag sok vers szól, de annyi legalábbis biztosan, hogy minden egyes szakaszon végigmenni olyan hosszú szöveget eredményezne, hogy megírni még csak-csak megírnám, de valószínűleg ember nem lesz, aki végigolvassa, ezért csak néhány kritikus részt szeretnék felhasználni a bizonyításhoz (rövidke persze így sem lesz). Amennyire megfigyeltem a témában folytatott vitákat, végeredményben a konfliktus mindig a 2Thessz 2-ben éleződik ki, úgyhogy a hangsúlyt is oda tervezem helyezni, majd megtámogatni további Igerészekkel. S hogy mindjárt világos is legyen, hogy minden Igét összevetve melyik álláspontot találtam biblikusnak, álljon itt egy sorrend a végidők eseményeiről:
1. Megtörténik az elragadtatás
2. Az antikrisztus színre lép, elkezdődik a hétéves nyomorúság, megkezdődik az Úr napja, Isten haragja lesújt a világra
3. Az antikrisztus elér egy olyan szintű békét Izrael és az arab világ között, hogy előbbiek felépíthetik a harmadik templomot és újra bemutathatják a mózesi törvény szerinti állatáldozatokat, Izrael emiatt azt hiszi, hogy ő a Messiás, akit vártak
4. A nagy nyomorúság közepén, három és fél év elteltével az antikrisztus megszegi ezt szövetséget, véget vet a templomban való áldozásnak és saját maga ül be a templomba az állítván, hogy ő isten, és imádatot követel meg
5. Létrehozzák az antikrisztus, azaz a fenevad képmását, amelybe a hamis próféta látszólag életet lehel, bevezetésre kerül a fenevad bélyege, amely nélkül az ember nem tud se eladni, se venni, az elutasítása pedig halálbüntetéssel jár
6. Izrael felismeri, hogy az antikrisztus az ellenségük, megértik, hogy Jézus a Messiás, Isten pedig megvédelmezi őket a nyomorúság hátralévő ideje alatt
7. Megtörténik a második eljövetel, Jézus visszatér a hívő szentekkel és a szent angyalokkal, az armageddoni csata során elpusztítja az antikrisztus seregeit, magát az antikrisztust a hamis prófétával együtt a tűz tavába vetik, a sátánt ezer évre megkötözik, Jézus pedig ezer évig személyesen uralkodik a paradicsomi állapotra visszaállított Földön
Minden pontról lehetne hosszasan beszélni, de az elragadtatás időzítésével kapcsolatban az első két pont sorrendisége a legfontosabb, tehát azt kell bebizonyítani, hogy az elragadtatás valóban meg kell történjen az antikrisztus megjelenése előtt, ezt pedig, ahogy arra már korábban utaltam, teljes egészében meg tudjuk tenni a Thesszalonikaiakhoz írt második levél második fejezetével, annak is legfőképp az első tíz versével. Olvassuk hát el őket:
"Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még tinálatok valék? És most tudjátok, mi tartja vissza, amiért csak a maga idejében fog az megjelenni. Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne, csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az Ő szájának leheletével, és megsemmisít az Ő megjelenésének feltűnésével, akinek eljövetele a sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek, mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességükre."
A Károlit használtam, mivel magyar nyelven még az áll a legközelebb az eredeti szöveghez, de amint látni fogjuk, az se tökéletes. De akkor nézzük is szépen sorjában, hogy miről is beszél Pál. Krisztus eljövetele és a mi Őhozzá való egybegyűlésünk... rendben, ez világos, ez bizonyosan az elragadtatás. Tehát az elragadtatásra nézve kéri azt Pál, hogy ne hagyják becsapni magukat, ha valaki bármilyen módon is azt akarná elhitetni velük, hogy eljött a Krisztus napja. Vagy más néven az Úr napja. Megint csak más nevén a harag napja. Az Úr napja nem azonos az elragadtatással, két különböző esemény. Elég egy egyszerű szókeresést végezni a Bibliában, és végig azt látjuk, hogy az Úr napja a haragról szól. Sőt, Ámos 5:18 kifejezetten azt mondja, hogy jaj azoknak, akik kívánják az Úr napját. Az elragadtatásról viszont egész másképp beszél Pál, nem azt mondja, hogy jaj annak, aki kívánja, hanem a 2Timótheus 4:8-ban egyenesen azt állítja, hogy mindenki, aki várva várja Jézus megjelenését, egy koronát kap érte jutalmul. A Biblia öt koronát említ, amit jutalmul kaphat egy hívő, ezek közül ez az egyik, nevezetesen az Igazság Koronája. Máshol "boldog reménységnek" nevezi (Titus 2:11-13). Tehát a kettő nem azonos. És nem azt írja, hogy az elragadtatásra nézve kéri, hogy ne csapjon be minket senki, hogy már eljött az... elragadtatás. Ezt írja? Nem, azt írja, hogy az Úr napja. A harag napja. Vagy ahol máshol nevezi még: Jákób háborúsága (erre talán még visszatérünk).
Ennek ellenére sokak szemében ez a várakozás nem egy boldog reménység, hanem inkább gúnyolódás tárgya. Gúnyolódnak az elragadtatáson nem csak a hitetlenek, de még olyanok is, akik hívőnek tartják magukat, azt mondván, hogy előbb az antikrisztus jön el, előbb meg kell tisztíttatnunk, meg kell próbáltatnunk, és hasonlók. Így aztán nekik a boldog reménység nem egy boldog reménység, hanem egy rettenetes jövőkép, amelyben Isten haragja rájuk is kiöntetik és el kell utasítaniuk a fenevad bélyegét, amely előtt tulajdonképpen egy hívő még jobban is jár, ha meghal, mert legalább kimarad belőle. De onnantól kezdve, hogy azt mondják, az antikrisztus előbb jelenik meg, mint hogy az elragadtatás megtörténne, azzal lényegében azt mondják, hogy ők az antikrisztust várják, nem pedig Krisztust. Valami itt nagyon nem stimmel. Miért gondolják, hogy az antikrisztus jön el előbb? A harmadik vers miatt, ami a legtöbb modern fordításban elég szerencsétlen fordítást kapott, és amit így nem vetnek össze érdemben az utána következő versekkel. Pál tehát azt mondja, hogy nem jön el addig semmiképpen... mi nem jön el? Az Úr napja. Az Úr napja nem jön el addig semmiképpen, tehát a nagy nyomorúság, az Isten haragja addig nem kezdődik el, amíg be nem következik előbb a "szakadás", és meg nem jelenik a bűn embere, azaz az antikrisztus. Mivel ők összekeverik az Úr napját az elragadtatással, ezért úgy gondolják, hogy az elragadtatás nem jöhet el az antikrisztus megjelenése előtt, holott ahogy az már említésre került, egy egyszerű szókeresés megmutatja, hogy az Úr napja Isten haragját jelöli. Ezért mondja azt, hogy jaj annak, aki várja, hogy sötétségnek napja az, és nem világosságé. A sötétség jelöli a sátán működését, ahogy Jézus is a sötétség órájának nevezte azt, amikor a sátán által megszállt Júdás elárulta és a farizeusok kezére adta. Ez is jelzi, hogy az Úr napja a nagy nyomorúság, amikor is az antikrisztus uralkodik. Persze, hogy jaj annak, aki azt várja, hiszen amint azt láttuk is, ezek az emberek kimondva-kimondatlanul, de az antikrisztust várják Krisztus helyett. Persze, hogy jaj nekik. Nekik ez nem a boldog reménység, nekik ez a sötétség, a példátlan iszonyatok és halálos megpróbáltatások ideje. De itt ki kell térni erre a bizonyos "szakadásra". Mi ez? Miféle szakadás? Sok újabb fordítás már egyenesen úgy emlegeti, mint "hittől való elszakadás". Ami viszont érdekes, hogy az 1600-as évek előtti Bibliákban nem ez a szó szerepelt, hanem "eltávozás". Ilyen volt a genfi Biblia is, a King James változatot megelőző angol nyelvű fordítás. Online is fenn van (Geneva Bible), ott is lehet látni, aki pedig nem hiszi, ellenőrizheti, hogy ami az 1611-ben megjelent King James-ben "falling away", azaz elszakadás, az a korábbiban "departing", tehát eltávozás. A görögben ez a szó az "apostasia", amely kifejezés szótöve többértelmű, egyszerre jelent fizikai eltávozást és szellemi szakadást is. 1600 után a legtöbb Bibliafordítás már a szakadást preferálta, némelyek szerint katolikus befolyás nyomán, mivel nem sokkal előtte történt a reformációból következő egyházszakadás, és ők erre az eseményre szerették volna vonatkoztatni azt a verset. Hogy ez így volt-e, én nem tudom, de az eredmény szempontjából nem is számít, csak érdekességképpen említettem meg, mivel a szövegkörnyezet alapján enélkül az információ nélkül is látszik, hogy melyik szóhasználat a helyes. Akkor tehát hogy olvassák a harmadik verset, akik nem az elragadtatást, hanem az antikrisztus megjelenését várják? Az elragadtatás addig nem jön el, amíg be nem következik a szakadás, és meg nem jelenik az antikrisztus. Az előbb részletezett információk alapján viszont helyesen így néz ki: Isten haragja addig el nem jön, amíg be nem következik az eltávozás, majd pedig meg nem jelenik az antikrisztus. Tehát az elragadtatás az antikrisztus megjelenése előtt lesz, valamint Isten haragja előtt, azaz a nagy nyomorúság megkezdődése előtt. Ezért is írja máshol, hogy minket, azaz az újjászületett hívőket nem a harag martalékául rendelt, hanem hogy üdvösségünk legyen. Tehát a gyülekezet, vagyis az újjászületett, valósan megtért hívők összessége nem lehet itt Isten haragja idején, mert Isten haragja a hitetlenség miatti büntetés a világ felett, de egy újjászületett hívő nem része a világnak (János 15:19), csak fizikailag van benne jelen, ezért távoznia kell abból, hogy Isten azon kitölthesse a haragját. Ezért írja az Úr napjáról még azt is, hogy a "pogányok ideje" (Ezékiel 30:3). A pogányoké. Még egyszer: a pogányoké. Kik a pogányok? Akik nem születtek újjá Jézus Krisztusban. Nem az én időm, a pogányoké.
Micsoda? Hogy ez még mindig nem elég? Semmi gond, nézzük tovább, hogy mit ír a 2Thessz 2. "Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még tinálatok valék?" Hoppá, ez érdekes. Pál ezek szerint azt mondja a thesszalonikaiaknak, hogy meg ne rettenjenek, hogy már elkezdődött volna a nagy nyomorúság, ők pedig lemaradtak az elragadtatásról, illetve hogy ezt ő már mind elmondta, amikor ott járt náluk. Nos, a Biblia írásos feljegyzés, nem hangfelvétel, hogy miről beszélgettek, azt így nem fogjuk megtudni, úgyhogy itt most zátonyra futottunk... vagy mégsem? De hisz ez a thesszalonikaiaknak írt második levél! Akkor kell lennie egy elsőnek is, minden bizonnyal pont előtte. No lapozzunk, lapozzunk kicsit visszafelé... és tényleg, ott van, ez igen! Azt tehát tudjuk, hogy szóban már beszélt velük az elragadtatásról és annak időzítéséről, épp erre emlékeztette őket, hogy be ne csaphassák őket még akár hamisított, Pálnak tulajdonított levelek által sem. Ott jártában már elmondott valamit, később sem fog mást mondani, ahogy Isten sem fog ellentmondani magának. Ha pedig az elragadtatást ennyire fontosnak tartotta, akkor talán az előző levelében is említésre kerül - és valóban, a 4:13-5:11 az elragadtatásról szól. Itt olvashatunk magáról az eseményről, ahogy először a már fizikailag elhunyt, Krisztusban újjászületett hívők teste feltámad, majd a még elő hívők is mind elváltoznak és Jézushoz kerülnek (kerülünk). Az 1Korinthus 15. fejezete is erről szól, ott többek közt azt is láthatjuk, hogy a halottak feltámadása és a még élő hívők elragadtatása, valamint az új testük felöltése egyidejű és egyetlen pillanat alatt történik meg (51-53):
"Íme titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára."
Ez alapján a szakasz alapján persze némelyek azt állítják, hogy márpedig az elragadtatás csak a nagy nyomorúság idején történhet meg, hiszen ott írja: az utolsó trombitaszóra! Mivel nem akarok egyszerre tizenötfele szakadni, így ezt röviden csak annyival cáfolnám, hogy ez nem a Jelenésekben lévő trombitákról beszél. A Jelenések könyve a Jánosnak tett kijelentést tartalmazza, amit János csak jóval azután kapott, hogy Pált Rómában kivégezték, így Pál még nem tudott a nagy nyomorúság alatti hét pecsétről, hét trombitáról és hét pohárról, hanem másról beszél. Hogy miről, arra talán később visszatérünk, de egyenlőre vissza a thesszalonikai levelekhez. Az első levélben tehát azt írja még az elragadtatás kapcsán a nyolcadik versben, hogy vigasztalják egymást ezekkel a beszédekkel. Utána pedig azzal folytatja, hogy az elragadtatás az idejéről már nem is kell szólnia, hiszen már nagyon is jól tudják, majd itt kerül elő a már említett rész, hogy Isten nem a harag martalékául rendelt minket, hanem hogy üdvösségünk legyen Jézus Krisztusban, majd ismét azt mondja, hogy ezzel vigasztaljuk egymást. Aztán a második levélben kiderül, hogy mégis csak szólnia kell az elragadtatás idejéről, mert valakik megháborították a lelküket. Hé, skacok, nem emlékeztek, mit mondtam, mikor ott voltam? Addig nem jön el a harag napja, amíg ti itt vagytok. Sebaj, akkor elmondom még egyszer: először az eltávozás, aztán a bűn embere és a harag napja. Nyugi, nem kezdődött el a nagy nyomorúság, nem maradtatok itt, nem maradtatok le az elragadtatásról, nem is maradhattok le. Ezért is írta, hogy vigasztalják egymást azokkal a beszédekkel. Azaz: ne féljetek és az elhunytak felől se úgy legyetek, mint az istentelenek, hiszen a testük feltámad és egyúttal mi, akik élünk és megmaradunk, mi is magunkra öltjük az új, Krisztuséhoz hasonló testünket, és nem fog meglepni titeket tolvaj módjára, ellenség módjára, hiszen mi a világosság fiai vagyunk és nem a sötétségé, minket nem a harag martalékául rendelt. Ezt mondja tehát Pál... és nem azt, hogy "Hé, meg ne tévesszen senki titeket, mert addig nem lesz elragadtatás, amíg az antikrisztus meg nem jelenik, amíg el nem kezdődik a történelem legborzalmasabb időszaka, amihez fogható nem volt azelőtt soha, és nem fogtok eltávozni. Krisztus vére nem volt elég ahhoz, hogy megtisztuljatok, ezért nektek is részt kell vennetek a nagy nyomorúságban, amely megpróbálja a világot. Nektek is meg kell próbáltatnotok, hogy végre tiszták legyetek, meg kell dolgoznotok az üdvösségetekért, nem ám ingyen van az, na persze, még hogy Isten ajándéka, na ezt meg honnan veszitek? Nektek is itt kell lennetek, és akit nem ölnek meg a csapások az istentelenekkel együtt, azoknak meg kell találniuk az erőt, hogy visszautasítsák a fenevad bélyegét, különben se venni, se eladni nem tudnak, továbbá ki is lesznek végezve. Ja, és vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel". Köszi, Pál, te aztán igazán tudod, hogyan kell felbátorítani az embert, ez aztán a boldog reménység!:)
Szóval nem, dehogy is, az első levélben is erről beszélt, a másodikban pedig újra elmondta jó szájbarágósan, hogy ne féljetek, addig nem jön el se az antikrisztus, se az Isten haragja, amíg ti itt vagytok, plusz még az elhunyt szeretteitek is egyből együtt lesznek veletek, méghozzá az Úr jelenlétében, örökké. Így hát ne csapjon be titeket senki sem, ne aggodalmaskodjatok, ne féljetek, hanem a világ legnagyobb nyugalmával tekintsetek a jövőre, legyetek bátrak és vigasztalódjatok meg ezzel a tudattal mindennemű nehézségben.
Itt már igazából meg is lehetne állni, mert idáig eljutva is világos, hogy az elragadtatás csak nagy nyomorúság előtt történhet meg, de tegyük fel a pontot az i-re és nézzük meg a következő öt verset is. Azt olvashatjuk, hogy nem csak az elragadtatás időzítését lehet biztosan tudni, de még azt is tudjuk, hogy az antikrisztus miért nem tud megjelenni addig, amíg az eltávozás, az elragadtatás meg nem történik - mert hiszen az antikrisztusi szellemiség már jelen van, de maga az antikrisztus, a bűn embere, a pusztítás fia még nem tud a színre lépni. Ki távozik el az elragadtatáskor? Lássuk csak... megvan, a hívők! Na de várjunk, ez nem jó... itt egyes számot ír, "aki azt még most visszatartja", nem pedig "akik azt még most visszatartják". Ráadásul a görögben ez a valaki hímnemű, akkor csak a férfi hívők tartják vissza? Ez hülyeség, Isten nem személyválogató. Hmm, hmm... mi lehet a megoldás... mi lehet a megoldás... mit is mond még Pál más helyeken?
"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?" (1Korinthus 3:16)
"Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, Aki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására." (Efézus 1:13-14)
Ezek szerint hát mi, vagyis az újjászületett hívők, mi Isten temploma vagyunk, Isten Lelke lakik bennünk, és amikor hittünk az evangéliumnak, Isten elpecsételt Vele, Akit egyúttal zálogul kaptunk az örökségünkre nézve. Így tehát ki lehet az, aki eltávozik az elragadtatáskor a világról, és olyan értelemben nem lesz jelen, mint addig volt, és elég erős ahhoz, hogy visszatartsa a sátán egész birodalmát? Csakis a Szentlélek, a Szent Szellem, vagyis a Ruach Ha'Kodesh, hogy a héberrel se maradjak adós. Csak Isten elég erős ahhoz, hogy folyamatosan visszatartsa a teljes antikrisztusi törekvést idestova kétezer éven keresztül. Ami még fontos: a megtérésünkkor zálogba kaptuk Őt, Ő az örökségünk záloga. Mi az örökségünk? Természetesen az üdvösség és az örök élet Jézus Krisztus által. De más szavakkal: minden. Minden a miénk, mert a Róma 8:32 szerint az Atya Krisztussal együtt mindent nekünk ajándékozott. Márpedig a "minden"-be minden beletartozik. Zálogot, foglalót pedig úgy adnak, hogy ha aki a zálogot adta, nem tudja teljesíteni azt, amit megígért, akkor a zálog annál marad, akinek adták. És mit ígért Isten? Hogy aki hisz az evangéliumnak, aki egyedül Krisztusban bízik és nem a saját cselekedeteiben, annak üdvössége van örökre és minden az övé (máshol azt is írja, hogy senki ki nem ragadhatja Isten kezéből). Ha Isten ezt az ígéretét nem tudja megtartani, akkor a zálog nálunk marad. Ennélfogva tehát lehetetlen, hogy egy Krisztusban újjászületett hívő jelen legyen akkor, amikor a fenevad bélyegét bevezetik és lehetősége legyen felvenni, mert azt írja, hogy aki felveszi azt a bélyeget, elkárhozik (Jelenések 14:9-11). Márpedig ha valaki elkárhozik, akkor nem lesz se üdvössége, se örök élete. De mivel üdvösségre és örök életre kapott ígéretet, amiért elhitte az evangéliumot és egyedül Krisztusban bízott, nem pedig a saját cselekedeteiben, ez az ígéret nem teljesült, így a zálog, amit foglalóként kapott, nála marad. Azaz a Szent Szellem a tűz tavába jutna a hívővel együtt. Tehát aki azt hiszi, hogy itt kell maradnunk a nagy nyomorúság idejére és meg kell tagadnunk a fenevad bélyegét, lényegében hazugnak, gyengének és bűnösnek tartja Istent. Hazugnak tartja, mert azt ígérte, hogy senki és semmi, sem teremtmény, sem körülmény el nem választhat minket az Ő szerelmétől (Róma 8:35-39), pedig elég hozzá némi fenyegetés, hogy nem tud majd ételt venni és kivégzik, máris felveszi a jelet és elkárhozik, továbbá gyengének tartja, mert szerinte nem elég erős, hogy megtartsa a hívőt, a János 10:28 ígéretével szemben mégis volt valaki, aki ki tudta ragadni az Ő kezéből, és végül bűnösnek tartja Istent, mert a tűz tavába hitetlenek, gyilkosok, paráznák, hazugok és ezekhez hasonlók kerülnek, ilyennek kellene lenni Istennek is, ilyen kéne legyen a Szent Szellem is, hogy zálogként a tűz tavába kerüljön, márpedig Istenről ilyesmiket gondolni undorító és őrültség.
Így tehát nem, nem beszélünk undorítóságot és őrültségeket, először az elragadtatás lesz meg, ekkor eltávoznak, akik egyedül Jézus áldozatában bíztak és semmi másban, velük együtt a bennük (bennünk) élő Szent Szellem is távozik, aki ezáltal ilyen formában már nem fogja tovább visszatartani az antikrisztusi törekvést, így a bűn embere megjelenhet. Egyúttal megkezdődhet az Úr napja, a harag napja, megkezdődhet az ítélet azokon, akik nem hittek az evangéliumnak. A még névleg sem keresztények, akik idegen istenekben bíztak, vagy az ateisták, akik élből elutasították, büntetésüket veszik, emellett lehetőséget kapnak, hogy a fenevad bélyegének elutasításával még legyen egy utolsó esélyük az örök életre a fizikai életük igen valószínű elveszítése árán. De ítéletüket veszik azok is, akik névleg keresztények, de sosem volt egy olyan pillanat az életükben, hogy egyedül Jézusban bíztak volna, hanem a saját cselekedeteiket, a saját vallásos szokásaikat is az üdvösség feltételének tartották, beszennyezvén ezzel Jézus minden bűntől megtisztító vérét. És mivel azt mondták, hogy Jézus ugyan meghalt a kereszten, de attól még az embernek hozzá kell tennie a magáét az üdvösségért, ezért Isten is azt mondja róluk, hogy rendben, ha ők nem akarták ingyen, kegyelemből elfogadni, ha meg akarnak dolgozni érte, akkor legyen nekik az ő hitük szerint, megmutathatják, hogy mit tudnak, ott lesz a lehetőség, meg kell találják az erőt, hogy elutasítsák a fenevad bélyegét és üdvösségük legyen, ha pedig elfogadják, elkárhoznak, mint ahogy azt már korábban idéztem. Aki elpecsételhette volna őket és zálogként hozzájuk kerülhetett volna az üdvösség biztos ígéretére, eltávozott azokkal, akik valóban hittek.
Ezekkel tehát bizonyítottnak tekintem, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt kell megtörténjen. Folytatás persze elképzelhető, hiszen vannak más aspektusok is, amelyek tovább erősítik, és talán az ismertebb ellenvetésekre is érdemes lehet kitérni, ezek közt elég durva eretnekségek is vannak, amelyeket nem kellene szó nélkül hagyni.
(2021. 01. 11.)