Előzőleg a 2Thesszalonika 2 alapján vezettük le annak bizonyítását, hogy az elragadtatásnak meg kell történnie a hétéves nyomorúság előtt. Ez már pusztán az ottani érveléssel bizonyítottnak tekinthető, de a teljesség kedvéért érdemes megnézni a többi vitás részt is. A másik sarkalatos pont rendszerint Jézus jövendölése az utolsó időkről, ezt Máté evangéliumában találjuk, illetve Lukács is elbeszéli hasonló formában. A zűrzavar onnan ered, hogy az adott szakaszokat olvasva gyakorta figyelmen kívül hagyják, hogy Jézus kinek és mikor szól, ki kérdezi és kinek válaszol, illetve mely időszakban teszi ezt mely időszakra vonatkozólag. A bizonyítás bizonyos elemeire nem fogok itt és most újra kitérni, ezeket a "Két alapelv" c. bejegyzésben már részleteztem, az itt következendők megértéséhez ajánlott előbb azt elolvasni. Most viszont azt fogjuk megvizsgálni, hogy az evangéliumokban olvasható apokaliptikus jövendölések miért nem vonatkoztathatóak erre az időszakra, miért nem a jelenlegi hívőkhöz szólnak elsősorban, és miért nem azonos az ott elhangzó evangélium a mostanival, azaz miért lehetetlen, hogy a jelenleg Krisztusban hívő, újjászületett keresztények jelen legyenek a nagy nyomorúság során.
Kezdjük Máté 24-től, ahonnan az emberek általában kezdeni szokták, egyelőre igazodjunk ehhez. A tanítványok tehát magasztalják a templom épületét, mire Jézus állítja, hogy kő kövön nem marad majd belőle. Később megkérdik tőle, hogy mikor lesznek meg ezek, mi lesz a jele az Ő eljövetelének és a világ végének? Oké, tehát ki kérdezi Őt és mikor kérdezi? Zsidó származású tanítványok a törvény idején, nem pedig mindenféle nemzetből való újjászületett hívők a kegyelem evangéliumának időszakában. És miről kérdezik? Az időről, az eljöveteléről és a világ végéről. És itt követik el sokan az első hibát, a szövegkörnyezet egy lényeges elemét kihagyják. Ha csak a Máté 24:1-től vizsgáljuk a témát, úgy mindössze arról volt szó, hogy a templomot le fogják rombolni. De ha visszanézzük a 23. fejezet utolsó verseit, Jézus az Őbenne nem hívő zsidók felé intézi szavait (bővebben érdemes az egész fejeztet elolvasni), illetve hogy puszta lesz a házuk és nem látják Őt többé, amíg fel nem ismerik, hogy Ő a Messiás, amit akkor nem hisznek el (Áldott, aki jő az Úrnak nevében). Itt van tehát, hogy honnan jön az eljövetel, amiről kérdezősködnek: "Addig nem fognak látni, amíg fel nem ismernek... na és az mikor lesz, mikor jössz vissza, ha addig nem leszel itt?" Ebből már az elején látszik, hogy a kérdésre adott válasz a nagy nyomorúság idejére vonatkozik, és Izrael azon részének szól, akik nem fogadták el Jézust Messiásként. Természetesen a jelekre és az időkre vonatkozó próféciákat az újjászületett keresztények is felhasználhatják annak felismerésére, hogy itt van a végidő (említhetném itt akár a fügefa-próféciát is), de a kijelentés direktben Izrael számára szól a nagy nyomorúsággal és a második eljövetellel kapcsolatban, mivel erről kérdezték, nem pedig az elragadtatásról. Az időnek ezen pontján a tanítványok még azzal sem voltak tisztában, hogy Jézusnak meg kell halnia és feltámadnia, Péter eleve ellenkezett vele, amikor Jézus erről beszélt, az elfogatáskor a tanítványok szét is széledtek, János kivételével a kivégzésnél sem voltak jelen, illetve a feltámadás után is hitetlenkedtek, az emmausi úton is a csalódottságukat látjuk, hogy ők nem erre számítottak (Lukács 24:13-27). Arról pedig, hogy elragadtatás, szó nem volt. Nyilván ismerhették az elragadtatás módszerét, "technikáját", hiszen korábban Énók és Illés is elragadtatott, de a Krisztus Menyasszonyának, az újjászületett hívők és a Jézushoz tartozók teljes számának ezen módon való, a nagy nyomorúság előtti tömeges kimenekítéséről még nem tudtak. Mert mit ír Pál a korinthusiaknak?
"Íme titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk." (1Korinthus 15:51-52)
Pál nem azt mondja, hogy "Emlékeztetlek titeket arra, amiről Jézus a megdicsőülése előtt beszélt az apostoloknak", hanem azt mondja, hogy titkot mond el nekik. Pálnak több minden is kijelentetett, amely azelőtt nem volt ismert, ezek egyike az elragadtatás. A tanítványok a kérdés idején még nem tudtak az elragadtatásról, ez Pál számára jelentetett ki jóval később (ahogy voltak olyan dolgok, amelyekről pedig Pál nem tudott. és később Jánossal közölték, ilyen volt pl. a hét pecsét, a hét trombita és a hét pohár, és a nagy nyomorúság eseményeinek egyéb részletei). Azaz Jézus a tanítványoknak nem az elragadtatásról beszél, mivel nem arról kérdezték, nem is kérdezhették, mivel akkor még nem tudtak róla. Ohó, na de álljunk csak meg egy szóra! Hiszen Jézus ezt is mondja ott: "Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik", ez talán nem az elragadtatás?!
Nem, nem az. De világos, hogy sokan emiatt mondják azt, hogy az elragadtatás csakis a nagy nyomorúság második felében, de még inkább a végén lehet, én ezt teljesen megértem. Csak azok a versek nem az elragadtatásról beszélnek, Igét Igével kell összevetni. Mert itt megint csak felüti a fejét a konfliktus, hogy ha valaki, aki a Pál által hirdetett evangélium alapján megtért és újjászületett, itt tartózkodhat a fenevad bélyege idején és a nagy nyomorúság hátralévő részén, akkor elveszítheti az üdvösségét, mivel a bélyeget felvevők elkárhoznak, azaz a kegyelem evangéliuma hamissá lett, hiszen mégiscsak a pokolra juthat valaki, aki zálogba kapta a Szent Szellemet Istentől, ergo Isten nem volt képes megtartani az ígéretét, így a foglalóba adott Szent Szellem az elkárhozott hívővel megy a tűz tavába. Más szavakkal eszerint az elgondolás szerint Isten gyenge, hazug és bűnös, tehát aki így akarja beidőzíteni a végidők eseményeit, az közvetve az evangélium ellenségévé válik, mivel ma, a kegyelem korában elveszíthetőként tanítja az elveszíthetetlen üdvösséget és egy másik evangéliumot tanít azzal szemben, amit Pál hirdetett. De ezt az első részben már kifejtettem, aki most összezavarodott, olvassa el azt is. Az újjászületett hívők elragadtatnak, véget ér a kegyelem korszaka, elkezdődik a nagy nyomorúság, más néven az antikrisztus uralma és "Jákób háborúsága", azaz Izrael veszedelme. A Pál által hirdetett, cselekedetek nélküli, hitből való kegyelem csak így nem csorbul. Az elragadtatás után pedig kiöntetik Isten haragja, amely nem érheti az újjászületett hívőt, hiszen hitt Jézusban és egyedül Őbenne bízott a bűnei bocsánatára, így őt büntetés és kárhoztatás nem érheti. Na de akkor ha Jézus azon a helyen a zsidóság számára szól a nagy nyomorúság és a második eljövetel idejét tekintve, akkor mégis miért olvassuk azt, hogy kettőből az egyik felvitetik, a másik ott hagyatik? Nem sokkal előtte már leírta:
"Mindjárt ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az Ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig."
Ez a második eljövetelről szól, nem az elragadtatásról, mert ugye minden szem meglátja Őt, továbbá ez a nyomorúság végén lesz (itt is látszik egyébként, hogy az angyalok által megfújt hét trombita nem azonos sem ezzel a trombitával, sem pedig azzal, amely az elragadtatáskor szól, mert itt már rég megfújták a hét trombitát és kiöntetett az utána következő hét pohár is). A kérdéses rész pedig nem az elragadtatásról szól, hanem egybegyűjtetés, lényegében egyszerű transzportálás. Nem azt írja, hogy a halottak feltámadnak, akiket pedig összegyűjtenek, azok elváltoznak. Az már rég megtörtént. Jézus velük, a feltámadottakkal és azokkal, akik az elragadtatáskor felöltötték magukra az új testet (és persze a szent angyalokkal), velük tér vissza a második eljövetelkor, ekkor pedig az itt maradottakat, a nagy nyomorúságot túlélő Őhozzá tartozókat pedig az angyalaival összegyűjteti magához a világ minden tájáról. Erről beszél, nem másról, oda van írva. Ezért írja Lukácsnál ezen a ponton, a nagy nyomorúság végén, hogy nézzenek fel és emeljék fel a fejüket, mert itt a megváltásuk. Jézus visszatért, vége a nagy nyomorúságnak, az armageddoni csatában elpusztul mindenki, aki addig üldözte őket a hamis prófétával és az antikrisztussal együtt. És ahogy a tömeges elragadtatás előtt is volt példa arra, hogy Isten valakit elragadott magához (a már említett Énók vagy Illés), az ehhez hasonló transzportálásra is volt már példa korábban:
"Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább mén az ő útján örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangéliumot minden városnak, míglen Czézáreába juta." (Apostolok cselekedetei 8:39-40)
A 26. versben látjuk, hogy Fülöp a Jeruzsálemből Gázába vezető úton találkozik ezzel a szerecsen komornyikkal, majd a bemerítése után eltűnik onnan és Azótusban találja magát, azaz Isten természetfeletti módon, fizikailag, földrajzilag mozgatott valakit, de ekkor még nem a jelenlétébe vitte el, mint ahogy az elragadtatáskor történik (1Thessz 5:17), és a Krisztuséhoz hasonló, megdicsőült testét sem öltötte még magára. Ugyanígy lesz akkor is, amiről a kérdéses versek beszélnek, amikor az elragadtatáskor hátramaradt, de a nagy nyomorúság idején hívővé vált, és az üldöztetést, a kivégzéseket fizikailag is túlélő embereket összegyűjti (ők fogják újra benépesíteni a földet az ezeréves királyság idején). Ezért mondja Jézus erre az időszakra vonatkozólag, hogy:
"De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül" (Máté 24:13)
Illeteve:
"A ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket" (Lukács 21:19)
Ebből is látszik, hogy a nagy nyomorúság idején érvényben lévő Isteni parancs és evangélium nem azonos a jelenlegivel. Ma, 2021. januárjában, a kegyelem idején az a parancs, hogy a Pál által hirdetett evangéliumban higgyünk (1Korinthus 15:1-4), tehát abban, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, eltemették és feltámadt, egyedül az ebbe vetett hitből van üdvösségünk, egyedül Jézus kiontott vére tisztít meg a bűneinktől, hitből, nem pedig cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék. Azaz jelenleg nem az üdvözül, aki mindvégig állhatatos marad, és nem a béketűrésünk által nyerjük meg a lelkünket, hanem a Pál által hirdetett evangéliumot ha elhisszük, onnantól kezdve új teremtés vagyunk, Isten elpecsétel minket a Szent Szellemmel, Akit foglalóul kapunk az örök élet ígéretére. Továbbá megkapjuk azt a hatalmat, hogy Isten gyermekeinek hívhatjuk magunkat, a gyermeket pedig nem zavarják el a háztól, csak mert rossz fát tesz a tűzre, a gyermek örökre a háznál marad. Ezen felül új szívet is kapunk, amely gyűlölni fogja az olykor elkövetett bűnöket, amely által nem tudunk majd életmód szintjén vétkezni és bűnben élni, és arra fogunk vágyni, hogy Isten akaratát cselekedjük, és Isten el is fog vinni minket arra, hogy cselekedjük őket. De ezek a cselekedetek nem feltételei az üdvösségnek, hanm eredményei, gyümölcsei, amelyek jönnek maguktól, mint ahogy a fa sem erőlködik, hogy gyümölcsei legyenek, hanem egyszerűen csak megtörténik, maga sem tudja, hogyan. Minden Isten tettéről szól, nem pedig rólunk, vagy arról, hogy mi mi mindenre vagyunk képesek (amire mi képesek vagyunk, az amúgy is csupa hitványság). Az elragadtatáskor távozik az újjászületett hívőkben élő Szent Szellem, értelemszerűen távoznak azok is, akik Őt zálogba kapták az elveszíthetetlen üdvösségükre, és itt maradnak azok, akik vagy egyáltalán nem vették figyelembe Jézust, vagy csak fonák módon hittek, nem egyedül abban, amit Ő tett, hanem beszennyezték azzal a vélekedésükkel, hogy az is szükséges az üdvösséghez, ami Jézus munkáján felül még a vallásuk is diktál, legyen az bármely irányzat által tanított tan vagy cselekedet. Így akik elvetették a hitből való üdvösséget, azokat az elragadtatáskor Isten is elveti, büntetésül itt maradnak a nagy nyomorúságra, azaz egy másik időszakra, amikor is már nem a mostani Isteni parancs és nem a Pál által hirdetett evangélium lesz érvényben, hanem a királyság evangéliuma, Isten országának evangéliuma. Ezért is mondja:
"És az Isten országának ez az evangyéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég."
Ez az evangélium pedig nem lehet azonos a Pál által hirdetett evangéliummal, erről a tanítványok, akiknek beszél, még nem tudtak, hiszen mint az fentebb kifejtésre került, ezen a ponton még azt sem fogták fel, hogy Jézusnak meg kell halnia, nem hogy feltámadnia. Tehát nem arról beszél, hogy misszionáriusok bejárják a világot és hirdetik a Pál által hirdetett evangéliumot, Jézus halálát és feltámadását, a kegyelemből és hitből való üdvösséget, hanem erről:
"És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangyélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: féljétek az Istent, és Néki adjatok dicsőséget, mert eljött az Ő ítéletének az órája; és imádjátok azt, Aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait." (Jelenések 14:6-7)
Ez az általános Isteni parancs, minden időben Isten imádata. A kettővel későbbi angyal pedig az adott korra vonatkozó specifikációt ismerteti:
"És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába; és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt. És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét!" (Jelenések 14:9-12)
Ez a nagy nyomorúság második felében, a pusztító utálatosság felállításának és a fenevad bélyegének bevezetésének idején történik, angyalok hirdetik az egész világon minden népnek minden nyelven a nagy nyomorúság idejére vonatkozó Isteni parancsot, vagyis hogy az igaz Istent, a Teremtőt imádják, és mivel nem voltak hajlandóak még időben egyedül Jézusba vetni a hitüket, hanem vagy egyáltalán nem hittek Benne, vagy a cselekedeteikre való támaszkodásukkal megtapodták az Ő értük kiontott vérét, ezért itt már szó nincs arról, hogy higgyenek Jézus halálában és feltámadásában, és üdvözülnek, ebben a hét évben már más a helyzet. Ekkor már nem lesz itt a Szent Szellem sem olyan formában, mint az örök életre kapott zálog, Ő eltávozott az elragadtatáskor, beváltván Isten ígéretét az újjászületetteknek, elmenekítvén őket a harag elől. Itt már az üdvözül, aki "mindvégig állhatatos marad", és elutasítja a fenevad bélyegét a végsőkig, amikor is annak hiányában ételt sem tud venni, de a fejét is akarják majd venni emiatt. Ha pedig nem utasítja el, örök kárhozatban részesül. Ez tehát nem azonos a Pál által hirdetett evangéliummal, itt végeredményben Isten azt adja az embereknek, amit követeltek. Nem elég jó nektek Krisztus? Rendben, akkor megkapjátok az antikrisztust. Nem elfogadható számotokra, hogy hit által, kegyelemből üdvözüljetek cselekedetek nélkül, hanem meg akartok dolgozni érte? Rendben, akkor dolgozzatok meg érte, utasítsátok el a fenevad bélyegét. Én megkíméltelek volna titeket ettől, de ti nem akartátok. Legyen akkor nektek a ti hitetek szerint. Más üdvtörténeti korszak, más Isteni parancs, más evangélium. A "más" pedig azt jelenti, hogy nem azonos azzal, ami most van. Ha pedig erre valaki a Galáta első fejezetéből idézné Pált, hogy aki más evangéliumot hirdet azon kívül, amit ők hirdettek, az legyen átkozott... nos, gratulálok, épp most nevezted átkozottnak azokat a szent angyalokat, akik a nagy nyomorúság idején figyelmeztetik az embereket arra, hogy ne vegyék fel a fenevad bélyegét, vagy különben elkárhoznak. Ezzel együtt pedig magadat is elátkoztad, mivel nagy valószínűséggel magad sem vallod azt az evangéliumot, amit Pál hirdetett a kegyelem korára, hanem beszennyezed a cselekedeteiddel, a saját vallásod követelményeivel, amelyek túlmennek azon, amit Jézus tett a kereszten, így pedig áthágják azt. Igazi géniusz vagy, mondhatom. Minek olvasod ezt egyáltalán, ha egy olyan egyszerű dolgot nem vagy hajlandó megérteni, mint hogy más időszak, más Isteni parancs...
Így tehát ebben a kontextusban minden összeáll, elsősorban a hátramaradt, zsidóságból megtért szenteknek mondja azt, hogy amikor látják a Dániel által leírt pusztító utálatosságot, akkor meneküljenek Júdeából a hegyekre, ne is forduljanak vissza semmiért, mivel az antikrisztus megszegi a szövetséget, véget vet az újra felépített harmadik templomban ismét engedélyezett állatáldozatoknak, és az elpusztításukra tör. Mert ugye a Krisztusban nem hívő zsidók még mindig a törvény alatt vannak, egy másik időszakra adott Isten parancsot vonatkoztatnak magukra, elvetvén azt, Aki már rég betöltötte a mózesi törvényt, a korábbi parancsot, méghozzá az utolsó betűig. Így aztán az áldozások és a sabbatnap megtartása nem hogy nem menti meg őket, hanem egyenesen kárhoztatja, mert ami rendjén való lett volna Jézus testben megjelenése előtt, az már nem rendjén való napjainkban, mikor Ő már megáldoztatott értünk, és hitből való kegyelmet ígér nekünk Isten ajándékaként (az ajándékért pedig nem megdolgozni kell, hanem egyszerűen csak elfogadni bizalommal). A szövetség megszegésekor, a hét év felénél (Dániel 9:27) az antikrisztus tehát véget vet az áldozatoknak és maga ül be az újjáépített templomba azt állítván, hogy ő isten, és őt kell imádni. Ekkor a zsidók felfogják, hogy ez nem a messiásuk. Valószínűleg nem kell majd nagyon lapozgatniuk az evangéliumokat, hiszen három és fél évig ott volt Isten két tanúja, akik folyamatosan figyelmeztették és tanították őket, és akiket a fenevad öl meg Jeruzsálemben, hogy aztán az egész világ szeme láttára három és fél nap után életre keljenek és felmenjenek a mennybe (Jelenések 11:3-14). Hamar össze fog állni nekik a kép, Isten gondoskodni fog mindenről. De vessünk egy pillantást az emlegetett versre is Dániel könyvéből:
"És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatoknak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad."
Itt az egy hét nem egy hétnapos hetet jelent, itt a "hét" az eredeti héberben "heptad", ami heteket jelent, tehát valamiből hetet, vagyis hét évet, amit többek közt onnan is tudunk, hogy amikor megnézzük a Jelenések könyvét, ott gyakorta fejezi ki napokban az időszakokat, pl. 1260 nap, vagy mondjuk hónapokban, mint 42 hónap, ezek pedig kiadják a három és fél évet, tehát Dániel hét évről, illetve a hét év feléről, azaz három és fél évről beszél, vagyis a nagy nyomorúság közepéről. Ezt csak gyors adalékinformációnak szántam azok számára, akiknek mindez újdonság és nemes lelkűek módjára maguk is elolvassák az említett részeket.
És ha már itt tartunk, egy bekezdés erejéig valamennyire eltérnék a tárgytól, mert pont ehhez a részhez kapcsolódik az egyik legagyalágyultabb eretnek tanítás, amivel csak találkoztam, már-már tényleg a jehova tanúi ostobaságának szintjére emeli magát azzal, hogy mennyire nem hajlandó figyelembe venni azt, ami egyszerűen és világosan le van írva. Eszerint a tanítás szerint noha a Biblia azt írja, hogy a fenevad bélyegét az ember a kezére vagy a homlokára lesz köteles felvenni, valójában ez csak képletes, és nem úgy van az. Ehhez hasonlóan a templom sem a szó szerinti harmadik templomot jelenti (noha a Biblia próféciáinak megfelelően évek óta kőkemény törekvések láthatóak arra, hogy újra felépítsék), az is csak képletes, ezt szellemileg kell értelmezni. Ez a tendencia egyébként sok hamis vallásnál jelenik meg: nem úgy kell érteni, ahogy le van írva, hanem "szellemi" értelemben. Mint ahogy a már emlegetett jehova tanúi is azt tanítják, hogy Jézus nem testben támadt fel, hanem szellemi értelemben. Mindig ez a szöveg, hogy szellemi értelemben. "Nem úgy van az, ahogy le van írva, te ezt nem érted, de ne félj, mi majd megmagyarázzuk neked, hogy hogy is van igazából. Mert nem úgy van. Mi tudjuk." Annyira szánalmas ez. Nyilván vannak ténylegesen szellemi értelemben értendő dolgok, de nem azok, amelyeknek egyébként a szöges ellentétét írja le. Mindenesetre az eretnek tanítás nagyjából úgy szól, hogy noha a Biblia azt írja, hogy az antikrisztus beül Isten templomába (mellesleg az itt használatos kifejezést az eredetiben mindig a Jeruzsálemi, fizikai értelemben vett templomra használják, szóval emiatt is tévednek), és minden embernek fel kell vennie a jelét a kezére vagy a homlokára, valójában nem így van, hanem a templom szellemi értelemben értendő, és a hívő testére utal, és a fenevad bélyege sem ténylegesen olyasmi lesz, ami fizikailag ott lesz rajtuk és el kell utasítani a felhelyezését, különben nem tud majd az ember venni vagy eladni, hanem az az Istennek való engedelmesség szellemi jelképe. És itt az a bizonyos "Istennek való engedelmesség" megegyezik az adott eretnek vallás fő tanításával, példának okáért akik ezek közül azt tanítják, hogy meg kell tartani a sabbat-napot, azok szerint nem lesz semmiféle harmadik templom, ez csak a sátán megtévesztése, és konkrét bélyeg sem lesz, hanem a templom a hívő teste, és az antikrisztus úgy tud beülni a templomba, azaz a hívő testébe, ha a hívő nem fogja megtartani a sabbat-napot. Elnézést kérek mindazoktól, aki rengeteg agysejtet elvesztettek egy ilyen szintű őrültség elolvasása miatt (engem is majdhogynem fel kellett locsolni, mikor először meghallottam), mindenesetre fontosnak tartottam megjegyezni ezt, mivel ez a fajta eretnekség a többinél végeredményben kétszerte súlyosabb, mert más hamis kereszténység tagjai azután, hogy lemaradnak az elragadtatásról, legalább annyival tisztában lesznek, hogy "te jó ég, tévedtünk, hitből volt és kegyelemből, akkor most már tényleg az lesz, hogy el kell utasítanunk a fenevad bélyegét, mint amivel mindig támadtuk is azokat, akik az elragadtatást várták a nyomorúság előtt". Ellenben akik pl. jelen esetben a sabbat-nap megtartását az üdvösség feltételeként tanítják, azok még mindig a törvény alatt vannak (noha még ebben is defektesek, mert az egész törvényt meg kéne tartaniuk, nem csak ezt az egy részét, lásd Jakab 2:10), azaz nem egyedül a Krisztusba vetett hitükből akarnak üdvözülni, ennek megfelelően ők is itt maradnak az elragadtatás után, de a többszörösen elferdített tanításukból fakadóan nagyobb eséllyel veszik majd fel a fenevad bélyegét és kárhoznak el, mivel úgy fogják gondolni, hogy az nem számít semmit, mivel csak megtévesztés, a fenevad bélyegének felvétele valójában azt jelenti, hogy már nem tartják meg a sabbatot. Lényegében valami olyasmit mondanak, hogy "másokkal ellentétben mi milyen okosok vagyunk, rájöttünk, hogy ami le van írva, az nem is azt jelenti, amit le van írva!" Ehhez is csak gratulálni lehet... mindenesetre meneküljön, ki merre lát, ha ezzel vagy ehhez hasonló eretnekséggel találkozik és ha addig nem tette volna, térjen meg a Pál által hirdetett evangéliumra, hogy ne részesüljön a rájuk kiszabott büntetésből.
Végezetül a tíz szűz példázatáról ejtenék tényleg csak pár szót, melyet a Máté 25-ben olvashatunk és amely résszel gyakran próbálják az üdvösség elveszíthetőségét sugallni. Itt megint csak nem nézik, hogy kinek és mikor mondja Jézus, amit mond. Zsidóknak a törvény idején, a nagy nyomorúságra vonatkozólag. Szó nincs még itt az újszövetségi parancsról. Egyébként mit látunk itt? Tíz fiatal nő várja a vőlegény érkezését. Nem tíz menyasszony várja, hanem tíz szűz. Több angol változat itt a "bridesmaid" kifejezést használja, ami koszorúslányt jelent. A koszorúslány pedig nem a menyasszony. Érdekes amúgy, hogy a "maid" szolgálólányt jelent, a "maiden" pedig szüzet, talán valami ilyen úton-módon jött létre ez a kavarodás. Szolgálólány... hmm... talán épp a törvény szolgálója? Igen érdekes mélységek tárulnak fel itt. De ezen fejtegetések nélkül, pusztán a szövegkörnyezetből is kitűnik, hogy nem a menyasszonyról beszél. Vagy én nem tudom hány esküvőn járhatott az, aki szerint így tartják az esküvőket... az esküvő napján befut a vőlegény, és tíz menyasszonyt vesz el egyszerre, illetve ezekből válogat, ha egyáltalán megjelennek? Ha ez a rész a Krisztus Menyasszonyára, azaz a hit által, kegyelemből újjászületett hívők teljességére vonatkozna, akkor az evangélium megint csak hamis lenne, mert éberen kéne várni Jézust, hogy üdvözüljünk, azaz cselekedetekre is szükség lenne, így Jézus vérét ismét csak beszennyeztük... mert hol olvasod azt, hogy tíz menyasszony várakozik? A Menyasszony már ott lesz a Bárány menyegzőjén, nem a Menyasszony előtt zárják be az ajtót. Vagy esküvő előtt a menyasszony a szabadban szokott várakozni, nem pedig pont hogy öltöztetik, szépítgetik, felkészítik? Talán kinn vacog a pusztában, hogy mikor jön már végre a vőlegény? Megint csak megkérdem: hány esküvőn vettél részt, ha szerinted ez így működik? Nem a Menyasszonynak kell mindvégig állhatatosnak maradnia és elutasítani a fenevad bélyegét egész a végsőkig, a nagy nyomorúság végéig, akár a fizikai élete árán is, hanem a hátramaradottaknak, kiváltképp Izrael eltévelyedett és félrevezetett népének, mivel elsősorban róluk szól az a bizonyos hét éves időszak (nem kizárólagosan róluk, de elsősorban és legfőképp róluk). Nekik kell végre felismerniük, hogy Jézus a Messiás és segítségül kell hívniuk, addig pedig nem látják Őt újra, ahogy azt el is mondja közvetlenül a 24. fejezet előtt, vagyis ennek meg kell történnie ahhoz, hogy bekövetkezhessen a második eljövetel. Ezért is akarja a sátán annyira kiirtani a zsidókat, hiszen ha minden zsidó meghal, nem ismerhetik fel és hívhatják Jézust, ebből következően meg sem láthatják újra, tehát a második eljövetel sem történhet meg. Ezt csinálta az egész történelem során, próbálta lehetetlenné tenni Isten ígéreteinek feltételeit. Kitartóan igyekszik, de veszíteni fog, ahogy azt tudjuk is. És Isten össze fogja törni a lábunk alatt (Róma 16:20).
Ezzel tehát reményeim szerint helyre kerültek a Máténál és Lukácsnál olvasható részek az elragadtatás időzítésével kapcsolatban. Az események sorrendje csak így nem lóg ki a Bibliából: előbb az elragadtatás, a Szent Szellem a Krisztushoz tartozókkal távozik, megjelenhet az antikrisztus, kezdetét veszi a nagy nyomorúság és Jákób háborúsága, Isten haragja kiöntetik, három és fél év után jön a pusztító utálatosság és a fenevad bélyege, Izrael megtér és menekül a pusztába, ahol Isten megvédi, végül Jézus második eljövetele, minden szem meglátja, ahogy visszatér a múltban elhunyt, feltámadott szentekkel és azokkal, akik az elragadtatáskor még éltek és magukra öltötték a megdicsőült testet, és persze ott vannak a szent angyalok, nemkülönben angyalok által a hátramaradt hívők, akik életben maradtak, ők is összegyűjtetnek, az armageddoni csatában pedig haza lesz vágva a sok gonosz. Ezzel lejár a hétéves időszak és jön az ezeréves királyság. Más időzítéssel, más megközelítéssel össze-vissza keveredik minden és teljes lesz az értelmezhetetlen káosz. Egyébként nem terveztem erre a részre is kitérni, mert már az első fejezettel elég erős volt a bizonyítás, de persze mégiscsak így a legteljesebb és leghasznosabb. Nem mintha bizonyítás tekintetében szükséges volna, de tervezek egy harmadik fejezetet is, amelyben általános ellenvetésekre szeretnék kitérni és persze cáfolni azokat, amolyan "Gyakran Ismételt Kérdések" formájában, remélhetőleg eszembe jut majd az összes fontosabb indok, amiért valaki Krisztus helyett inkább az antikrisztust várja.
(2021. 01. 28.)