Az első két fejezetben bizonyításra került, hogy az elragadtatás a nyomorúság előtt fog megtörténni, nincs mód rá, hogy akár a végén, akár valamikor közben legyen. Az ott kifejtett érvrendszer alapján úgy vélem, hogy minden egyéb ellenvetés cáfolható, de a teljesség kedvéért végigvennék és külön is cáfolnék néhány gyakoribb ellenérvet, lehetőség szerint minél rövidebben.
1. "Azt, hogy az elragadtatás a nagy nyomorúság előtt lesz, egy Margaret MacDonald nevű illető találta ki, aki az 1800-as években élt, tőle származik ez az egész koncepció és előtte ilyesmit a keresztények sosem mondtak vagy tanítottak."
"Lám, hát nem tagadjuk meg a földi cselekvések minden aggodalmát és készítjük fel magunkat a mi Urunk Krisztussal való találkozásra, hogy kivonjon minket a felfordulásból, amely elönti majd az egész világot? (...) Mert Isten minden szentjét és választottját összegyűjtik az eljövendő nyomorúság előtt, és elviszik őket az Úrhoz, hogy ne lássák azt a zűrzavart, amely a bűneink miatt borítja el a világot."
- Efrén, a szír (Kr.u. 306 körül - 373), Prédikáció az utolsó időkről, az antikrisztusról és a világvégéről
"Why therefore do we not reject every care of earthly actions and prepare ourselves for the meeting of the Lord Christ, so that he may draw us from theconfusion, which overwhelms all the world? (...) For all the saints and elect of God are gathered, prior to the tribulation that is to come, and are taken to the Lord lest they see the confusion that is to overwhelm the world because of our sins."
- Ephrem the Syrian: (ca. 306-373) Sermon on The Last Times, The Antichrist, and The End of the World
2. "Az igaz, hogy Isten nem a harag martalékául rendelte a hívőket, de Isten haragja csak a hét pohár, amit a nyomorúság vége felé öntenek ki."
Ez a kijelentés direktben ellenkezik a Bibliával, mivel Isten haragja a hét pohárral nem elkezdődik, hanem beteljesedik: "És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás; mert az által teljesedett be az Istennek haragja." (Jelenések 15:1) A nyomorúság teljes ideje Isten haragja a világ felett. Nem a Krisztus Teste felett, hanem a világ felett. A pecséteket Jézus nyitja ki, a trombitákat Isten angyalai fújják meg. Nem az antikrisztus nyitja ki a pecséteket, sem nem a sátán, és a trombitákat sem az ördög bukott angyalai fújják meg. A Jelenések 6:16-17 versekben a pecsétek feltörése, tehát a nyomorúság elejének idején a hatalmasok a Bárány haragja elől igyekeznek elrejteni magukat, mivel az Ő haragjának napja jött el (ez másfelől bizonyítja azt is, hogy az Úr napja, a harag napja nem egy 24 órás nap). Továbbá ha a hét év első akárhányad része nem Isten haragja, akkor kié? A sátáné? Az antikrisztusé? Isten hatalmát (és dicsőségét) másnak tulajdonítani bálványimádás, cselekedeteit a gonosznak tulajdonítani pedig hasonlóan súlyos tévelygés.
3. "Nem igaz, hogy a hívők elragadtatnak a nyomorúság előtt, hiszen látjuk, hogy a nyomorúság idején végig nagy lesz a keresztényüldözés."
Az elragadtatáskor csak azok távoznak, akik újjászülettek és valósan Krisztushoz tartoznak, nem csupán névleg, vallási hovatartozás tekintetében keresztények. Akik valósan Krisztushoz tartoznak, elhitték a Pál által hirdetett evangéliumot, miszerint hit által, kegyelemből van az üdvösség, nem cselekedetekből. Ha cselekedetekből volna, nem volna kegyelemből. A kegyelem az, ha nem azt kapjuk, amit egyébként érdemelnénk, márpedig Jézus értünk kiontott vére nélkül csak a halált érdemelnénk, hisz mind vétkeztünk. Ha utánanézünk a világon létező keresztény felekezeteknek és azok lélekszámának, azt fogjuk látni, hogy a felekezetek döntő többsége nem hisz az egyedül hit által való üdvösségben, hanem a cselekedetekből való megigazulást tanítja. Ha említik is, hogy hit által van és kegyelemből, végül mégis azt mondják, hogy a cselekedeteinkkel kell megtartanunk. Elképzelhető, hogy valamilyen furcsa oknál fogva ilyen gyülekezetbe is járnak újjászületett hívők, akik megértették és elhitték az evangéliumot, és elfogadták Isten ajándékát, és egyedül Jézus Krisztus vérének megtisztító erejében bíznak az örök életre, az üdvösségükre nézve, de a többség bizonyosan a prédikált és helytelen tanítást hiszi el, így a jelenleg magukat kereszténynek mondó emberek nagy többsége itt fog maradni a nyomorúság idejére. Az elragadtatás után jó részük fel fogja fogni, hogy mi történt, megértik, hogy tényleg itt a vég és nem akarnak majd behódolni a rendszernek, nem akarnak majd meghajolni az antikrisztus előtt. Velük együtt ilyenek lesznek azok is, akik korábban névleg sem voltak keresztények, de ahogy látják, hogy megtörtént az elragadtatás, hogy megtörtént mindaz, amiről a keresztények annyit beszéltek, akkor majd felébrednek és hinni fognak. Ők azok a szentek, akiket a nyomorúság idején üldözni fognak a Jézusba vetett hitük miatt, és sokuknak a fejét is veszik majd. Ők lesznek azok, akiknek mindvégig állhatatosaknak kell lenniük, hogy üdvözüljenek (Máté 24:13), de nem így a Krisztus Teste, a Gyülekezet, az újjászületett hívők, mert őket a Szent Szellem pecsételte el a megtérésük pillanatában (Efézus 1:13), mi nem a cselekedeteink és kitartásunk által üdvözülünk, hanem egyedül hit által, kegyelemből. Ha ki kéne tartanunk a végsőkig és el kéne utasítanunk a fenevad bélyegét az üdvösséghez, akkor már cselekedetekből lenne, nem kegyelemből, és ez így is lesz a nyomorúság idején, de erről bővebben már volt szó a sorozat második fejezetében.
4. "Rosszul teszitek, hogy a végidőket figyelitek és várjátok az Úr napját, mert azt írja, hogy jaj annak, aki az Úr napját várja, sötétség az és nem világosság!"
Valóban rosszul tennénk és jaj lenne nekünk, ha azt várnánk. De mi az elragadtatást várjuk, ami megelőzi az Úr napját, az Isten haragját, a Bárány haragját, a Jákob háborúságát (Jeremiás 30:7), mi nem az Izraelre kiszabott utolsó hét évet várjuk (Dániel 9:24-27), mi nem azt várjuk, amikor haraggal és hévvel áll bosszút a pogányokon, akik nem engedelmeskedtek (Mikeás 5:15), mi a boldog reménységet várjuk, a harag idejét megelőző elragadtatást, mert nem a harag martalékául vagyunk rendelve. Isten haragja a bűnök miatt sújt le és amiatt, hogy az emberek nem hittek az evangéliumnak. Mi hittünk, ezért nem vagyunk büntethetőek, nincs többé kárhoztatásunk. Ellenben aki nem úgy gondolja, hogy Jézus a nyomorúság előtt jön el, pont ő várja a harag idejét, és csak utána számít Jézus kimenekítésére. Vagy talán nem így van gyakorlatban? Mi a következő profetikus esemény, amit vársz? Időrendi sorrendben mi következik? "Előbb az antikrisztusnak kell eljönnie!" Remek, akkor te az antikrisztus megjelenésre vársz, nem Krisztuséra. De most őszintén, talán nem így van? "Előbb meg kell tisztíttatnunk, meg kell fehéríttetnünk a nyomorúság kihívásai közepette!" Kiváló, akkor te a nyomorúságot várod, nem Krisztus megjelenését, mert előbb a nyomorúságnak kell rád elkövetkeznie. Arról nem is beszélve, hogy szerinted Jézus vére nem volt elég ahhoz, hogy megtisztítson minden bűnödből, amely nézet egyébként eretnekség. Érdemes lenne megvizsgálnod, hogy valóban a Krisztusban vagy-e, mert ha nem vagy Őbenne, akkor te valóban itt fogsz maradni és valóban meg kell tisztíttass és fehéríttess a cselekedeteid által, mert a hitből, kegyelemből való üdvösséget nem fogadtad el, nem volt elég jó neked. Tehát valóban rosszul teszitek, valóban jaj nektek, de nem nekünk. Mi nem a sötétséget várjuk, hanem a világosságot, amikor elragadtatunk Őhozzá a levegőégbe, és örökké Vele leszünk.
5. "Igaz, hogy a Jelenések 4-től kezdve nincs megemlítve a Gyülekezet, az Eklézsia, de az evangéliumokban is csak néhány alkalommal kerül említésre!"
Ezzel együtt mégis említésre kerül, míg a nagy nyomorúság leírásában egyszer sem látni. Nulla alkalom kontra néhány alkalom, azért ez beszédes. Másfelől az evangéliumokban leírtaknál meg kell nézni, hogy a leírtakat kinek mondják és mikor mondják: zsidóknak, méghozzá az ószövetség idején. Jézus kereszthaláláig még mindig a törvény kora volt, a törvény alatt volt a világ, nem kegyelem alatt. Nem is csoda, hogy nem kerül említésre minden második versben az, amit a tanítványok akkor még nem értettek, nevezetesen a Pálnak kijelentett titkot, az Egyházat, a Krisztus Testét, hiszen akkor még azt sem értették, hogy Jézusnak meg kell halnia és fel kell támadnia, hogy később eljöhessen azon a dicső módon, amit ők már akkorra vártak.
6. "Nem a Szent Szellem tartja vissza az antikrisztust, hanem Mihály arkangyal, neki kell félreállnia az útból, hogy az antikrisztus megjelenhessen!"
Először is Dániel 12:1-ben látjuk, hogy Mihály a zsidó népért áll és az ő védelmükre kel fel, nem pedig félreáll az útból, hogy az antikrisztus a színre tudjon lépni, itt lesz azután is, hogy az színre lépett. Továbbá Dániel 10:13-ban írja, hogy Mihály egyike az előkelő fejedelmeknek, és nem azonos Jézussal, mint ahogy azt némely eretnek nézet hirdeti. Mihály tehát nem rendelkezik Isten hatalmával, márpedig olyan hatalma egyedül Istennek, a Szent Szellemnek van, hogy kétezer éven át egymaga visszatartsa az egész világon működő antikrisztusi törekvést. Ehhez legalább mindenütt jelenvalónak kellene lenni. Ilyen tulajdonságot, ilyen erőt és hatalmat egyetlen angyalnak, egy véges, teremtett lénynek tulajdonítani bálványimádás és eretnekség.
7. "Sehol nem írja le direktben, hogy a hívők elragadtatnak a nyomorúság elől!"
Csak hogy egy helyet említsek, a 2Thesszalonika 2:3 például teljesen konkrétan és direktben írja le a sorrendet: előbb az elragadtatás, utána megjelenik az antikrisztus és megkezdődik az Úr napja. Ezt, illetve a modern fordítások pontatlanságát az elragadtatás időzítéséről szóló sorozat első fejezetében már részletesen kifejtettem, további információért, illetve a teljes kép kedvéért kéretik azt is elolvasni. Ezzel együtt szeretném a kritika érvelési hibájára is felhívni a figyelmet, mivel egyébként nem is volna szükség rá, hogy legyen egy olyan vers, ahol direkt és kerek perec leír valamit, hiszen például olyan vers sincs, ami direktben elmondaná, hogy Isten mindenütt jelen való. Mégis minden keresztény hiszi ezt, és a Biblia is tanítja, még ha nem is direktben, még ha nem is szerepel ez a kifejezés a Bibliában, hogy "mindenütt jelen való". Nem kell, hogy direktben leírva szerepeljen valami, aminek a tanítását egyébként látjuk a Bibliában, ha összeszedjük és összevetjük a kapcsolódó Igeverseket. A "Szentháromság" kifejezés sem szerepel direktben a Bibliában, mégis a kereszténység alappillére, hogy Jézus Isten, mást állítani eretnekség. A nyomorúság előtti elragadtatást pedig tanítja is és direktben is említi. A "nem a harag martalékául rendelt minket az Isten" vers is elég direkt, ezt is csak úgy tudják kimagyarázni az ellenkezők, ha Isten haragjának idejét erőszakkal lerövidítik a végére, ami pedig elég konkrétan mond ellent a Bibliának, lásd fentebb a második pontot.
8. "Az elragadtatás csak a nyomorúság legvégén történhet meg!"
"Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek dicsőségben." (Kolossé 3:4) Ahhoz, hogy Ővele jelenhessünk meg, előbb el kellett innen mennünk. Nem azt írja, hogy mikor a Krisztus megjelenik, akkor majd "elragadtattok hozzá a dicsőségbe", hanem hogy "akkor majd ti is, Ővele együtt, megjelentek dicsőségben". Az elragadtatás tehát semmiképp sem lehet a nyomorúság végén, ez ellenkezik nem csak az evangéliummal (hitből, nem pedig cselekedetekből való elveszíthetetlen üdvösség, márpedig a fenevad bélyegét felvevők elkárhoznak), de még az egyszerű logikával is. Az elragadtatás nem történhet egy időben azzal, amikor minden szem meglátja Őt és gyászol Őmiatta a föld minden nemzetsége, mivel mi már ott vagyunk Vele és együtt jelenünk meg, mi már előtte megláttuk Őt a saját szemünkkel a megdicsőült testben, amit az elragadtatáskor öltöttünk magunkra, ahogy azt az 1Korinthus 15:51-54 versekben is látjuk (ott felmerülhet az "utolsó trombita" kérdésének problémája, de erről a sorozat első részében már volt szó). Vele együtt jelenünk meg, nem pedig a földről látjuk meg Őt másokkal együtt, ahogy leérkezik az Olajfák hegyére, amely ettől kettéhasad (Zakariás 14:4). Tovább erősíti ezt a Jelenések 19:14, ott olvashatjuk, hogy a Menny seregei követték Őt fehér és tiszta gyolcsban, patyolatban, itt nem angyalokról beszél, mert korábban, a 8. versben láthatjuk, hogy ez a gyolcs és patyolat a szentek igazságos cselekedetei. Itt és a környező versekben is a Menyasszonyról beszél, a Menyasszony jön vissza Ővele, a Menyasszony jelenik meg Ővele együtt a dicsőségben, a Menyasszony pedig a Krisztus Teste, a Szent Szellem által elpecsételt, újjászületett hívők összessége. Melyik vőlegény vereti még össze a menyasszonyát közvetlen az esküvő előtt, hogy "érezze a törődést"? Van ilyen? Nincs? Akkor Jézusról értelmes dolog lenne azt állítani, hogy a saját vére árán megvett és a saját vérével tökéletessé tett Menyasszonyát még összeveretné és lerongyoltatná az antikrisztussal? Gondolkodik egyáltalán, aki ilyesmit állít? Olyat mond Jézusra, amit még emberre se mondana?
9. "Amikor minden nemzet meglátja Őt, akkor küldi szét az angyalokat, hogy a négy égtáj felől összegyűjtsék a választottjait!"
Erről a második részben már volt szó, az a bizonyos angyalok által való összegyűjtés nem azonos az elragadtatással, csak összegyűjtésről van szó, nem említi a halottak feltámadását, holott az közvetlenül az elragadtatás előtt történik, szinte egy időben azzal (és egyébként sem angyalok keze által, hanem Jézus kürtzengéshez hasonló szavára, ahogy maga az elragadtatás is). Továbbá az előző pontban már kifejtésre került, hogy az újjászületett hívők ekkor már elragadtattak és Vele együtt jelennek meg. Nem azt írja, hogy Jézus megjelenik és akkor ragadja ki és változtatja el az újjászületett hívőket, hanem azt, hogy ők már eleve Ővele jelennek meg a megdicsőült testben, ezt fogja látni minden nemzet, és a hátramaradottakból gyűjti még össze az övéit. Kiváltképp a zsidókat, mivel az a hét év elsősorban róluk szól, és ahogy ezt az összegyűjtetést előrevetítette például az Ézsaiás 11:12 is: "És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól." Igét Igével kell összevetni, hogy összeálljon a teljes kép.
10. "Jézus azt mondta, hogy ezen a világon nyomorúság vár ránk!"
Kétségtelen tény, de nem a hét éves nyomorúságról beszélt. Pál is mondja, hogy akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak (2Timóteus 3:12). Ezt mindenki átéli kisebb-nagyobb mértékben, itt nyugaton inkább kisebb mértékben, megbélyegzés, verbális üldözés, csak ritkán tettlegesség. De ez nem egyenlő Isten haragjával, ez a világ és az istentelenek megvetése és gyűlölete Jézus iránt és mindenki iránt, aki Őhozzá tartozik és nem része a világnak. Ezúttal tehát a sátán jellemzőit és szándékait tulajdonítják Istennek, megint csak hatalmas tévelygés. Emlékszem az egyik első youtube-videóra, amit annak idején, még évekkel ezelőtt megnéztem a kereszténységgel kapcsolatban, nem gyengén megszeppentem. Afféle dokumentumfilm volt olyan misszionáriusok beszámolóival, akik Ázsiában szolgáltak. Most nem vagyok biztos benne, melyik ország volt, talán Banglades, nem esküdnék meg rá, vagy az volt, vagy valamelyik környékbeli ország. Mindenesetre onnan visszatérve mesélte egy misszionárius, hogy az egyik helybéli keresztény az egész közösségével együtt ki kellett meneküljön a városból az üldöztetés miatt és sátorokban kellett lakniuk az erdőben. Egy reggel, amikor kijött, a sátra előtt a saját apja levágott feje várta egy karóra felszúrva. Beszélt még az asszonyokról, akik közül nem volt olyan, akit ne erőszakoltak meg volna legalább egyszer azért, mert keresztények, és nem volt köztük olyan, akinek valamelyik családtagját ne ölték volna meg. Ott ült ezek között az asszonyok közül és hallgatta, ahogy azt énekelték a tábortűz körül, hogy "Jézus a barátom". Elképesztette és megdöbbentette ez, hiszen tudta, hogy min mentek keresztül, de mégsem az öklüket rázták az ég felé, hanem azt tudták énekelni, hogy "Jézus a barátom". Jó volna fogni egy olyan embert, aki nem hisz a nyomorúság előtti elragadtatásban, és odatenni ezek közé a hívők közé. Kíváncsi vagyok, vajon oda bírna-e állni eléjük és tudná-e azt mondani, hogy "nektek is meg kell még próbáltatnotok, még nektek is meg kell fehéríttetnetek, még az Isten haragját is át kell vészelnetek, ami eddig volt, az csak a bemelegítés, rosszabb jön, készüljetek a szenvedésre, készüljetek a halálra, meg kell majd halnotok a hitetekért!" Ők már rég meghalnak érte. Egyébként pedig ez volna aztán a biztatás és bátorítás, ez volna ám a vigasztalás, amivel vigasztalnunk és építenünk kellene egymást Jézusra és az elragadtatásra várva, ahogy Pál mondta az 1Thessz 4:18-ban... nyugaton könnyű keménykedni, kárhoztatni és ijesztgetni félremagyarázott versekkel, na de egy olyan helyen, ahol nem csak nevetnek rajtunk, hanem ölnek is minket, vajon ott is elő tudnának állni ilyen szöveggel?
(2021. 04. 27.)