Mostanság értünk el végre-valahára az időszakhoz, amelyre kb. két éve várok, ennek kapcsán illőnek tartom, hogy szóljak pár szót arról, hogy hogyan is látom mostanság a dolgokat, miket tapasztalok, mik a várakozásaim, és talán még menet közben is eszembe jut egy s más. Kezdjük akkor egy kis összefoglalóval, hogy miért is vártam ezt az időszakot ennyi ideje: 2018 vége felé szembesültem először olyan információkkal, amelyek arra vezettek, hogy a korábbi hozzáállásommal szemben elkezdjem komolyan venni a lehetőséget, hogy Jézus Krisztus talán tényleg belátható időn belül visszatér és az elragadtatásban elviszi a Menyasszonyt, az újjászületett hívők mindegyikét. Hogy miért meggyőződésem, hogy nincs más jel vagy esemény, amire előbb várni kell és hogy ez mindenképp a nyomorúság hét éve előtt megtörténik, azt már több bejegyzésben és elég hosszan kifejtettem, itt ezt most nem ismétlem meg, annyit mondanék csak, hogy ez a meglátásom sziklaszilárd és nem vita tárgya. Arról is volt már szó, hogy miért is épp ezt az időszakot vártam ilyen kiemelten, ezt viszont pár szóban kifejtem, mert főleg erről lesz szó. Az elgondolás röviden annyi, hogy Jézus közli a jeleket, amelyek megelőzik az eljövetelét, az apokalipszist egész a konkrét második eljövetelig, amikor is megjelenik az égen és minden szem meglátja Őt, majd a fügefát használja példaként: ahogy látjuk, hogy zsendülnek az ágai, tudhatjuk, hogy közel a nyár, hasonlóképp ha látjuk ezeket, ahogy elkezdenek beteljesedni, mint ahogy látjuk is, akkor tudhatjuk, hogy itt az idő és Ő már az ajtóban áll. Nem arról van szó, hogy lehet egy sanda gyanúnk, vagy egy halvány megérzésünk, hanem: tudhatjuk. Továbbá azt is mondja, hogy nem múlik el az a nemzedék, amely ezeket látja (nem arról a nemzedékről beszélt, amelynél akkor és ott, fizikailag jelen volt, az a nemzedék már rég elmúlt). Itt jön be a képbe a 90. zsoltár 10. verse, ahol egy nemzedéket hetven, legfeljebb nyolcvan évben határoz meg. Mivel a fügefa az ószövetségben rendre Izraelt szokta jelenteni, innen jön, hogy eszerint az értelmezés szerint Izrael újjászületésétől fogva nem telik el egy nemzedéknyi idő, azaz nem telik el az a maximum nyolcvan év, míg be nem teljesedik a végidők minden eseménye a teljes hét évvel és Jézus szemmel látható visszatérésével bezárólag. Izrael 1948. május 14-től kezdve lett újra nemzet, innen nyolcvan évet számolva megkapjuk a 2028. május 14-et, ebből levonjuk a hét éves nyomorúságot, így ha az elgondolás helyes, akkor az elragadtatásnak legkésőbb 2021. május 14-ig meg kell történnie. Ez jövő hét pénteken lesz, ezért tartottam már tényleg időszerűnek ezt a kis összegzést és eszmefuttatást.
Mielőtt rátérnék arra a valószínűleg az elsők között felbukkanó gondolatra, hogy "Mi van, ha mégsem?!", előbb szeretnék beszámolni arról, amit az utóbbi hetekben láttam/látok. Az van, hogy az internetezők ezen része megkergült. Most nyilván érthető, hogy e rég várt, kvázi határidőnek is tekinthető dátum közeledtével egyre izgatottabbá lesznek az emberek, de konkrétan erre nem számítottam. Mire gondolok? Én nem látok más fejébe, meg nem tudom, ki hogy éli ezt meg, bennem speciel óriási drukk van és alapból ha nem lehet valamit logikusan és értelmesen levezetni, akkor nem is érdekel. Úgy értem a két év alatt, amióta figyelem az idők végének jeleit, meg sem tudnám számolni, mennyi latolgatással, találgatással, hagymázas számolgatással találkoztam, amivel azt próbálták belőni, hogy mikor lesz az elragadtatás. Ezek többségéről már az első percekben lehet tudni, hogy alaptalanok, néha egészen nevetséges indokokkal jönnek elő, mindenféle hold-, és csillagállásokkal, satöbbi... utóbbiakkal két indokból sem foglalkozom, először is be kell valljam, hogy nekem ezek a csillagászati jelek magasak. Én még azt sem értem, hogy a csillagképekbe hogy a fenébe látják bele az emberek azokat az alakokat, amiről elnevezték őket. Oké, a göncölszekeret azt még értem, na de a többi? Nekem ez a dolog totál magas, hát még amikor elkezdik forgatni a csillagképeket meg visszaszámolni velük ilyen-olyan módon, ezért sem beszéltem igazából itt a blogban arról a csillagállásról, amit sokan a Jelenések 12 égi jelének fogtak fel 2017 szeptemberében, ha jól emlékszem... tervben volt, hogy szót ejtek róla, de aztán végül félretettem, mert egyszerűen nekem ezek a dolgok magasak és nem tudok száz százalékra meggyőződni arról, hogy ez tényleg így van, akkor meg minek terjesszem...? Elismerem, hogy Isten szinte biztosan jelez valahogy a csillagokkal az idők végére nézve meg biztosan ezer más tekintetben is, de hogy én azt az életben észre nem venném és még akkor se érteném, ha kézzel-lábbal magyaráznák el, az hótziher. Szóval én ilyesmikkel itt nem foglalkozom. A két év alatt talán ha három olyan latolgatással találkoztam, amire még én is azt mondtam, hogy na ebben lehet valami, egy-két esetben még izgatott is lettem, de ezekhez tényleg elég erős és persze Bibliaversekkel jócskán megtámogatott érvek kellettek. Ezek megvoltak, de amint azt látjuk, egyik se jött be, úgyhogy már csak ezért sem foglalkozom ilyesmivel itt, egyedül a tavalyi Rosh Hashanah-val kapcsolatos találgatást tartottam méltónak, hogy megemlítsem, mondván hogy hátha tényleg így lesz, de végül az sem jött be. Attól a ponttól kezdve pedig nem is számítottam az elragadtatásra egész mostanáig, mert úgy voltam vele, hogy ha nincs valami igazán erős indok vagy érv arra, hogy Jézus egy bizonyos napon eljöjjön a generáció vége előtt, akkor valószínűleg a legvégéig fog várni, vagy a végéhez nagyon közel, mert akkor már miért ne várna az utolsó lehetséges pillanatig, hogy megmeneküljön, aki csak megmenekülhet? Persze csupán ember vagyok, tévedhetek, de Isten szívét ismerve ezt látom a legreálisabbnak. Visszatérve a megkergülésre: na most aztán tényleg elszabadult mindenki. Az elmúlt két hét során egyre-másra találkozom a jóslatokkal, hogy ekkor és ekkor lesz. Amikor úgy mondják, hogy "ez és ez miatt szerintem ekkor és ekkor lesz", az még úgy szódával elmegy, bár én ezekre se hallgatok, de amikor valaki száz százalékra kijelenti, na akkor kell otthagyni az illetőt, mert az úgyis befuccsol. Arról nem is beszélve, hogy az ilyenek általában olyasmiket is mondanak, amelyek a keresztény mivoltuk valósságát is kétségessé teszik, pl. ilyesmiket, hogy "ha ilyen és ilyen bűn van még az életedben, akkor lemaradsz az elragadtatásról", tehát az ilyen törvénykező, az evangéliumot és Jézus szent vérének erejét tagadó nézeteket. A legutóbbi ilyen dátum-megjelölős ürge kapcsán a székről is majdnem lefordultam: az érvelést kb. azzal kezdte, hogy "honnan tudom, hogy itt az idő vége? Mert érzem!!!" Te jó ég, az emberek meg az érzéseik, na ilyet látva fusson, ki merre lát... nem érzéseken alapszik a hitünk és meggyőződésünk, mintha valami nyomorult new age-esek lennénk. A fickó a május 29-ét jelölte meg az elragadtatás napjának, csak azért említem ezt meg ilyen pontosan, mert amikor ilyet látok, akkor ki merem jelenteni, hogy na azon a napon tutira nem lesz meg. Majd biztos az ilyen tökkelütöttek fogják eltalálni a napot, ha egyáltalán eltalálható, Jézus majd biztos ilyeneknek adja meg az értelmet, hogy helyesen lássák, ilyeneknek, akik az érzéseikre meg a szívük érzelmeire hagyatkoznak, mikor olvassuk, hogy az emberi szív mindennél romlottabb és csalárd, ostoba, aki abban bízik... szóval ilyen és ehhez hasonló szánalmas jóslatokkal találkozom, totál kakofónia az egész. Ezt sátáni befolyásnak tartom, mivel Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a rendé. Ennek megfelelően ahelyett, hogy mindenki szép nyugiban várná, hogy akkor most mi lesz, jó-e ez a május 14-éhez kapcsolódó elképzelés vagy sem, elkezd terjedni ez az ezerféle találgatás, és igazából elfelejtik vagy talán el is vetik a fügefa-prófécia gondolatát, mert többnyire ezt a dátumot meghaladóan jövendölgetnek. Ezért mondom, hogy valószínűleg sátáni eredetű a dolog, mert nem békesség és megnyugvás van benne, hanem mindenféle érzelmeken alapuló heveskedés. Egy kissé tehát csalódtam, hogy ilyeneket kell látnom, elég zavaró és őszintén szólva el is veszi az ember kedvét, valószínűleg ez a célja is az egésznek. Ennek megfelelően, jobban mondva ennek nem megfelelően azért igyekszem nem elveszíteni a lelkesedésemet, persze értelemmel és józansággal meghintve azt.
Ezek a jelenségek tehát erősen ébresztgetni igyekeznek azt az érzést, hogy "Mi van, ha mégsem?!" Jó, hát akkor tegyük fel a kérdést, hogy mi van akkor, ha mégsem így lesz, ha május 15-én arra ébredünk, hogy még itt kell rohadni. Akkor vagy az van, hogy a számításba hiba csúszott, vagy az van, hogy tévesen kötötték össze a fügefa példázatát a 90. zsoltárban található megjelöléssel, már ami egy nemzedék hosszát illeti. Én az utóbbin nagyon meghökkennék, ha így volna, mert túl sok minden mutat erre az időszakra. Na meg mit látunk a világban? Nem azt látjuk, hogy teljesen megkergült és elvesztette az eszét? Nem a fenevad bélyegének előképeit látjuk? Nem az antikrisztus uralmának készítik elő a terepet? Talán nem ezt látjuk? Talán nem most kezdődtek el a zsarnokoskodás és megtévesztés legszemérmetlenebb erőfeszítései? Ha minden úgy menne, mint mondjuk öt évvel ezelőtt, akkor még csak-csak megérteném azt, aki azt mondaná, hogy "á, még talán évtizedek vannak hátra", na de így? Még ha Jézus nem is mondta volna, hogy nem múlik el egy nemzedék, még ha nem is kaptuk volna meg a fügefával való összehasonlítást és példázatot, pusztán a világra nézve önmagában tudhatjuk, hogy itt az idő, Jézus bármelyik pillanatban elvihet minket és elkezdheti a világra zúdítani az ítéletét, az evangéliummal kapcsolatos hitetlenségért való büntetést. Az egy nemzedék időtartamával való sakkozgatás ide vagy oda, akkor is itt az idő! Aki ezt nem látja be, azzal nagyon beszélni sincs mit, az egyszerűen vak, nem tudok mást mondani. De ezzel együtt sem tartom merő véletlennek, hogy pont a fügefa-prófécia végének közeledtével szabadult így el az őrület, a káosz, a rettegés és a bizonytalanság (és itt a Krisztusban nem bízok rettegéséről és bizonytalanságáról beszélek, amiről Ő maga is prófétált az evangéliumokban), nem tartom véletlennek, hogy Isten pont 1948. május 14-én szülte újjá Izraelt, ahogy azt sem tartom véletlennek, hogy pont most engedte meg az antikrisztusi törekvésnek, hogy ennyire előrehaladott állapotba kerüljön. Vagyis igencsak meglepődnék, ha bebukna a fügefa-prófécia ilyetén értelmezése - és itt át is térhetünk a másik lehetőségre: hiba csúszott a számításba. Miféle hiba csúszhat a számításba? Az egyetlen, amit én személy szerint még elfogadhatónak tartok, tehát még belefér a Bibliába, ha mondjuk ott nézték el a dolgot, hogy a világ naptára szerinti hét évet vontak le. Mivel az utolsó hét év Izraelről szól, elképzelhető, hogy zsidó éveket kellene levonni. Nem mondom, hogy biztos így van, nem tudom, de az biztos, hogy náluk eléggé másképp számolják az időket, ők ugye a holdat veszik alapul és egy év csak 360 napos, míg nekünk 365, ill. szökőév esetén 366. Mert azt is látni, hogy furcsa és csalódást keltő módon most, hogy közeledik a május 14, sokaknak egyszerűen tele lett a gatyája és már előre próbálják megmagyarázni, hogy talán miért nem jó mégsem. Ezt eddig nemigen láttam, csak most kezdték el az emberek kimagyarázni, már előre félnek. Ez zavar, nem is kicsit. Miért nem lehet nyugiban hátradőlni és kivárni, hogy mit tesz az Úr? Miért kell előre rettegni és bizalmatlankodni? Meg amúgy is miért kell egyetlen dátumba ekkora bizalmat vetni? Akárhogy alakul, látjuk, hogy itt az idő, ilyen értelemben teljesen mindegy, hogy meglesz addig a konkrét napig vagy sem! Szóval az emberek előjönnek mindenféle érvekkel, hogy talán mégsem lesz meg május 14-ig, sokan már a pünkösdre ugranak rá nagy erőkkel, holott még a 14-e se múlt el (én nem tartom valami erősnek a pünkösd melletti érveket, úgyhogy ezt én hagynám is), de a legtöbb érvnek és magyarázatnak se füle, se farka, tényleg az egyetlen értelmes gondolat, amivel találkoztam, hogy talán zsidó éveket kell levonni a 2028. május 14-ből, azaz hétszer háromszázhatvan napot. Hogy ez most igaz-e vagy sem, én nem tudom, de amint mondtam, ez az egyetlen érvelés, amit még értelmesnek találtam a sok közül, egyedül ebben láttam logikát, némi rációt, bár mondanom sem kell, hogy nem dob fel a lehetőség, még ha ilyen módon csak 35 nappal csúszik is el az egész. Hogy ezzel is miért csak most jöttek elő némelyek, miért nem kétségeskedtek mondjuk egy éve, az megint csak nagy kérdés, no meg szerintem egy kicsit szánalomra is méltó, na de mindegy. Szóval ezt az egyet még esetleg el tudom fogadni, hogy zsidó éveket kell levonni, oké, rendben, legyen, mondjuk azt, hogy talán így van. De ha ez a plusz idő, ez a kb. egy hónap is eltelik, akkor meglátásom szerint kijelenthető, hogy az elgondolás megbukott. Akkor sehogy sem lehet kimagyarázni, akkor mindenképp kicsúsztunk a nyolcvan évből. Akkor a második eljövetel mindenképp később lesz, mint 2028. május 14, azaz hiba volt összekötni a fügefa példázatát a 90. zsoltár 10. versével. Nem tagadom, számomra (is?) nagy csalódás lesz, ha így lesz, mert egyébként tényleg gyönyörűen összeállna a kép, egész fantasztikusan. Nem tudom tehát, hogy mi lesz, nem zárom ki a tévedés lehetőségét, de bevallom és később sem fogom letagadni, hogy én nem gondolom azt, hogy meglátjuk itt a nyarat, mármint a meteorológiai nyarat. Az már mindenképp kiesik a fügefa-prófécia itt részletezett értelmezésével, és ezt az értelmezést még mindig helyesnek tartom, akármennyire megkattantak az emberek és akármennyire próbálják előre lebeszélni, illetve bebiztosítani magukat. Szerintem ez a tavasz az utolsó itt nekünk a földön, vállalom ezt a véleményem, és fel fogom vállalni, ha tévedtem, nem fogom utólag kitörölni ezeket a bejegyzéseket.
De miben nem tévedek? Abban nem tévedek, hogy itt a vége. Abban nem tévedek, hogy nem térünk vissza a normális kerékvágásba, mint ahogy az emberiség többsége reméli, mikor elhiszi a hazugságot. Abban nem tévedek, hogy Jézus már az ajtó előtt áll. Abban nem tévedek, hogy a fejsze már a fák tövén van. Abban nem tévedek, hogy Jézus hamarosan elvisz minket, majd mikor biztonságban Ővele vagyunk, feltöri az első pecsétet és elkezdődik a nyomorúság hét éve, Jákob veszedelme. Ezekben nem tévedek. Ahogy abban sem tévedek, hogy Isten él, a Biblia igaz az első szavától az utolsóig, hogy Jézus Krisztus az emberré lett Isten, Aki meghalt, eltemették és harmadik napon feltámadt az Írások szerint, hogy az Ő tökéletes és drága vérén, amelyet kiontott értünk, megváltson minket magának, megváltson minket a bűneinkből. Nem tévedek abban, hogy ha hittünk az evangéliumnak és egyedül Jézusban bíztunk az üdvösségünkre nézve és nem a magunk érdemeire, cselekedeteire néztünk, vagy tettük azt ezektől függővé, akkor nincs többé kárhoztatásunk és senki ki nem ragadhat minket az Ő kezéből, és nem fogjuk látni azt, amit a világ el kell szenvedjen azért, amiért megvetette Krisztus áldozatának erejét, netán megvetette Őt magát is. Ha egy kicsivel többet kell várni, mint amire számítunk, akkor sincs semmi, sőt, még ebben az esetben is jól jártunk, mert ennek az időnek az elmúltával nincs már semmilyen biblikus érvekkel igazán megtámogatható elképzelés, nem lesz egy dátum, ami ott lebeg a jövőben, még ettől is teljesen szabadok leszünk és a világ legnagyobb nyugalmával dőlhetünk hátra és nevethetünk azon az agyatlan őrületen, ami a világban van és örülhetünk, hogy már nem sokáig leszünk itt, még inkább ebben a nyugalomban tudjuk élni az életünket az Úrban és az Úr szerint. Mert akárhogy is legyen, akkor is közel van Ő, akkor is itt az idő, és tényleg csak egy kicsivel kellhet majd többet várni, nem éveket, pláne nem évtizedeket. Itt a földön már nincs jövőnk, ezt a világot hamarosan az antikrisztus rendelkezésére bocsátják, akit a világ kíván Jézus helyett és hét évre meg is kapják, akit kértek. Ahogy Isten is adott királyt Izraelnek, amikor követelték, hogy ők is olyanok legyenek, mint a többi nép, a világnak is oda fogja adni, amit kérnek, hogy lássák, hogy van különbség. Van különbség aközött, Akit megvetettek és aközött, akit Őhelyette kívántak. Úgyhogy ne féljen senki és ne kétségeskedjen, legyen józan, legyen értelmes, öltse fel Isten fegyverzetét és páncélzatát, legyen erős, legyen bölcs, legyen szeme a látásra, legyen értelme a megértésre, ne legyen senki ostoba és bolond, mint a világ, mint az igazságot gyűlölők, mint a Jézus jóságát megvetők és mint a Jézus erejében csak fél szívvel bízók. Ne is féljen senki, aki újjászületett, mert nincs mitől.
"Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!" (Habakuk 2:3)
(2021. 05. 06.)