Kaduri, Shoshani és a kürtök ünnepe
- AmenWall
- 2020. szept. 8.
- 12 perc olvasás
Frissítve: 2020. szept. 12.
A most következő témát már a végidők-sorozatomba is terveztem beilleszteni (ha valaki visszanézi a sorozathoz írt előszót, láthatja is), de akkor végül arra jutottam, hogy mégis inkább kihagyom. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy Biblián kívüli forrásokat kellett volna használnom, azaz nem tudtam volna száz százalékosan azt mondani, hogy az bizonyosan úgy van, inkább amolyan érdekességként akartam felvetni, így valamelyest elütött volna a többi fejezettől. És ugyan most késztetést éreztem arra, hogy ne maradjon a fiókban a téma, ez a hozzáállásom változatlan, most is elsősorban mint érdekességet kívánom prezentálni, viszont így nézve mindenképp figyelemre méltónak tartom. Aki valamennyire is figyelemmel kíséri a blogot, talán észrevette, hogy foglalkozom a jelekkel, de nem szeretném se a magam, se mások idegeit mindenféle jósolgatással borzolni. Ezt azért mondom el, mert ha valaki aktívan követi az ún. "watchmen-community"-t (amely kifejezés alatt nagyjából az idők végének jeleit, eseményeit aktívan követő és az elragadtatásra készülő hívők közösségét kell érteni), az gyakran találkozhat olyan emberekkel, illetve olyan általuk történő híresztelésekkel, hogy mondjuk mittudomén, "Benjamin Netanyahu tegnap háromszor köhintett a sajtótájékoztatón, miközben xy arab tábornok három rakétát lövetett ki Jerzsálemre, ez egy három napos figyelmeztetés, úgyhogy az elragadtatás ezen és ezen a napon lesz", vagy "ez a csillag pont együtt áll ezzel a bolygóval, amit ha összevetünk ezzel és ezzel a verssel a Jelenések könyvében, akkor láthatjuk, hogy az elragadtatás Jeruzsálemi idő szerint holnap este öt és hét között kell megtörténjen", és hasonlók. Aztán persze ha nem jön be a jóslatuk, akkor mintha mi se történt volna, gyártogatják tovább az elméleteiket. Ezt a jelenséget én kb. ugyanannyira megvetem, mint ahogy akárki más megvetheti, értelmük kb. a nulla és a semmi közé tehető, csak annyit érnek el ezzel, hogy az avatatlan szemlélő egy kalap alá vesz minden hívőt, hülyének nézi őket, a komoly figyelmeztetésekre pedig csak legyint, arról nem is beszélve, hogy az evangéliumot is nehezebben fogja elfogadni. Tehát én alapesetben az ilyen jósolgatásokra csak a vállamat vonom meg, viszont ez a Kaduri-prófécia nem kevéssel túlmutat az efféle bugyuta hatásvadászaton. Pontosabban szólva nem egyedül Kaduriról van szó, akik erről a próféciáról beszélnek, általában két különböző ember kijelentéseit veszik egybe, ezt én majd szeretném külön kezelni, még ha kapcsolódnak is egymáshoz.
Nézzük is tehát, hogy ki is ez a Yitzchak Kaduri, és hogy miért kellene nekünk egy leheletnyit is törődni azzal, hogy mit mondott? Mert ugye egy rabbiról van szó, akik egyfelől hivatalból is tagadják Jézus messiási voltát, másfelől a végidők figyelésének egy másik általános jellemzője, hogy az ember folyton ilyesféléket hall a rabbiktól, "igen, ezen és ezen a napon valószínűleg megjelenik a messiás", azaz nem túlzottan komolyan vehetők. Arról nem is beszélve, hogy akit ők messiásként emlegetnek, az az antikrisztus lesz. Erről már azt hiszem beszéltem hosszabban a végidők-sorozat 12. fejezetében, úgyhogy itt nem térnék ki rá újra. Amiért ez a bizonyos rabbi mégis számot tarthat az érdeklődésünkre, az nem más, minthogy hátrahagyott egy levelet, amiben állítása szerint leírta, hogy ki a messiás, illetve amire azt mondta, hogy csak a halála után egy évvel nyithatják ki. Ez meg is történt, ám általános megrökönyödésre adott okot, hogy a levél a Yehoshua-nevet adta ki, azaz Jézust (pontosabban egy mondat volt benne és a szavak kezdőbetűiből állt össze). Mivel Kaduri a talán legnagyobb tiszteletnek örvendő rabbi volt, a vallásos zsidók a mai napig kézzel-lábbal próbálják ezt degradálni és kimagyarázni, hogy Kaduri valójában itt Józsuéra gondolt. Ami tehát a néhai tanító mellett szól, hogy a jelek szerint még valamikor a halála előtt elfogadta Jézust messiásként, és ezzel a furmányos kis módszerrel még a síron túlról is evangelizál. Sokat lehetne még róla beszélni, és akit érdekel, maga is utánanézhet, de nem szeretném a végtelenségig húzni ezt a bejegyzést (már így is érzem, hogy igen hosszú lesz), úgyhogy térjünk is rá a körülbelül negyven évvel ezelőtti jóslatára, ami angolból magyarra fordítva így szól:
"Az 5780-adik évben, amely a korrekciók éve, Izraelnek hosszú ideig nem lesz kormánya, és különböző felek fognak szemben állni egymással anélkül, hogy bármelyik is győzne, majd ezután a Rosh Hashana napján harc tör ki a mennyben, a szent oldal a gonosz oldal ellen, felettük pedig Isten és kísérete hoz majd döntést. És ez minden, amit elmondhatok, mert megesküdtem, hogy ezen felül nem fogok több rejtett dolgot feltárni."
Ami náluk 5780, az nálunk 2020, Rosh Hashanah pedig a kürtök ünnepe, egyúttal a zsidó újév, amelynek dátuma szeptember 18-20. Azaz a prófécia 20-a után lejár, ergo hamar kiderül, hogy igaz-e. Erre az ünnepre és a dátumra később még visszatérek, előbb azonban nézzük meg Shoshani próféciáját is. Amit ő mond, azt gyakran beleveszik a Kaduri-próféciába, de két különböző rabbiról van szó, bár nagyon úgy néz ki, hogy ugyanarról beszélnek:
"Eljön majd a nap, amikor a választások során két miniszter lesz győzedelmes Izrael földjén. Mindkettejük neve Benjamin lesz és egyikük sem tud majd kormányt alkotni. Tudjátok és értsétek meg, hogy azon a napon a Messiás Király már a kapuban áll és a rákövetkező sabbat-napon a nyilvánosság elé lép."
Mielőtt jobban belemennék, az elmondottak alátámasztására álljon itt három link (magyar nyelven sajnos csak egyetlen egyet találtam erről):
A tavaly kezdődött Izraeli választási válság miatt ezek a jóslatok egyből a középpontba kerültek, én magam is emlékszem rá, ahogy tavaly tavasszal megbolydult ez az egész. Aki nem tudná, annak dióhéjban annyit, hogy zsinórban három választás végződött kudarccal Izraelben, ami példa nélküli és az országnak azóta sincs hivatalosan kormánya, ami nem gyenge politikai feszültségekhez vezetett. A két rivális politikus ugyebár Benjamin Netanyahu és Benny Gantz, de eddig vagy teljes döntetlen lett az eredmény, vagy ha az egyikük papíron ugyan győztesként jött ki, kormányt nem tudott alakítani különféle belső ellentétek miatt. Ebből ugye látszik, hogy a két prófécia eddig maradéktalanul bejött, vannak választások, de nincs kormány, és két Benjamin akasztja össze a bajszát. A legutóbbi választás után egyébként úgy nézett ki, hogy befuccsol a jövendölés, mert arról szóltak a hírek, hogy Netanyahu és Gantz megegyezésre akarnak jutni és koalíciós kormányt alakítanak, hogy ne tegyék ki az országot még egy negyedik választási hercehurának is. Ez mind szépen hangzott, amíg kb. egy hónappal ezelőtt jött a hír, hogy megegyezés nem jött létre, új választások novemberben.
Ami a figyelők közösségét illeti, sokan úgy gondolják, hogy ezen jóslatok miatt komoly esély lehet arra, hogy az elragadtatás a Rosh Hashanah ünnepén lesz. Ami persze nem új keletű elgondolás, a két rabbi jóslatától függetlenül is sokan tippelnek erre a napra már hosszú évek óta, de erről majd később. Na meg azért nem is kell ennyi alapján feltétlenül izgalomba jönni. Tényleg eléggé úgy néz ki, hogy Kaduri és Shoshani nem csak a hasára ütött és mondott valamit, hanem tényleg természetfeletti eredetű lehet az információ, kérdés azonban, hogy a természetfeletti melyik oldalától származik? Mert a sátán is képes lehet előre információt közölni, majd úgy alakítani, hogy be is teljesedjen, szóval nem árt a hideg fej itt sem. Nyilván Kaduri mellett szól, hogy bár egy kabbalista zsidó rabbiként indult, a jelek szerint megtért. Mivel a Rosh Hashanah, azaz a szept. 18-20 itt van a nyakunkon, hamar kiderül, én mindenesetre továbbra is fenntartom, hogy ezt az egészet mint érdekességet közlöm, nem pedig biztosra állítom, hogy ennyi volt, vége, lelépünk, szóval ha valaki szeptember 21-én vagy valamikor azután nekiáll levelet írni nekem, hogy mekkora szemét vagyok, mert ő amiatt, amit én itt összehordtam, felmondott a munkahelyén, eladta mindenét és egy hordóba bújva, de azt leszámítva meztelenül rohangált a város utcáin, hogy itt a világvége, az inkább el se kezdje begépelni, mert csak arról tesz majd tanúbizonyságot, hogy nem olvasta el rendesen, amit írtam, csak kivette azt, ami neki tetszett. De ezzel együtt sem tartom lehetetlennek, hogy esetleg tényleg akkor lesz a távozásunk napja. Nem mintha az erre utaló következtetéseket magam fedeztem volna fel, amint mondtam, a figyelők közösségében sokan már évek óta hangoztatják, hogy márpedig a Rosh Hashanah lesz az idő. Az érveiket megvizsgálva arra jutottam, hogy nem hangzik rosszul, még akár igaz is lehet. Így aztán a következőkben röviden átfutnám ezeket az érveket, illetve összevetem majd a Kaduri/Shoshani-próféciával, hogy miért is passzolnak egymáshoz, és hogy miért is érdekes ez az egész.
Először is vegyük tehát az elméletet, ami miatt ezt a bizonyos napot figyelik sokan már évek óta. Van tehát a hét nagy zsidó ünnep a mózesi könyvekből: a páska, a kovásztalan kenyerek ünnepe, az első zsengék ünnepe, a hetek ünnepe (sávuót/pünkösd), a kürtök ünnepe (rosh hashanah), a vezeklés napja (yom kippur) és a szukkót (sátoros ünnep). Az első négy ünnep tavasszal van, a maradék három pedig ősszel. Az elképzelés az, hogy ez a hét ünnep előképe hét eseménynek, amit Isten tesz, mind egy-egy betöltendő prófécia, és a tavaszi ünnepek az első eljövetelre vonatkoznak, az ősziek pedig a második eljövetelre. Tehát amikor Jézus először eljött, a tavaszi ünnepek mindegyikén tett olyat, ami arra az ünnepre esett, legyen szó a haláláról, a feltámadásról vagy épp a Szentlélek elküldéséről, nem véletlen az időzítés, ahogy az sem, hogy melyik ünnepen mi történik, az ünnep maga determinálja az esemény jellegét is. Ennek alapján sokan gondolják úgy, hogy Jézus ugyanígy tesz majd a maradék három ünneppel is, tehát hogy a kürtök ünnepén lesz az elragadtatás, a vezeklés napján lesz a második eljövetel, amikor visszatér a hét éves nyomorúság végén és megkezdődik az armageddoni csata, és a szukkóton, a sátoros ünnepen kezdődik el az ezer éves királyság, mert ugye arról azt írja a Jelenésekben, hogy Isten sátora az emberek között lesz és velünk fog lakozni - ekkor lesz ugye, hogy Jézus személyesen uralkodik majd a világon fizikailag is látható formában, Jeruzsálemből (természetesen nem egy évre értendő mindez, eleve az elragadtatás és az armageddoni csata között lesz hét év). Ez mind szépen és jól hangzik, de vajon igaz-e? Amint azt már mondtam, biztosan nem tudhatom, mindenesetre pár érv azért szól mellette. Ez a kürtök ünnepe, azaz a Rosh Hashanah érdekes egy ünnep. Eleve miért három napot jelölnek rá ki? Azért, mert maguk a zsidók sem tudják, hogy pontosan melyik napon kell tartaniuk. A többi ünneppel ellentétben ez az újholdhoz kapcsolódik. Gyakorlatban ez nagyjából úgy néz ki, hogy figyelik az újholdat, és amint meglátják, hogy megjelent Jeruzsálem felett, jelentik a szanhedrinnek, ők pedig utasítást adnak a kürtök megfújására. A kürtöket százszor fújják meg, a századik, utolsó fújás pedig hosszabb. Ez azért passzolna jól az elragadtatáshoz, mert Pál említi ezzel kapcsolatban az utolsó trombitaszót, vagy épp kürtszót. Sokan szeretik azt is a figyelők orra alá dörgölni, hogy "minek foglalkozni ezzel, senki sem tudja se a napot, se az órát", amire csattanós választ adhat a kürtök ünnepe, hiszen még ha tényleg maga az Úr szállna is le valakihez és mondaná el neki, hogy "Szervusz Józsikám, édes fiacskám, nosza tudd meg, hogy az elragadtatás idén lesz, a kürtök ünnepén", a napot és az órát akkor sem tudná, hiszen nem tudni előre, hogy 18. és 20. között pontosan mikor látják meg az újholdat. Ezért is hívják a zsidók úgy is ezt a napot, hogy Yom Hakeseh, azaz a "rejtett nap".
Szóval nem egy halva született elmélet ez, én speciel tavaly is figyeltem, hátha lesz valami, bár elég mérsékelt volt a lelkesedésem akkor, hiszen tudtam, hogy a fügefa-prófécia szerint (bővebben erről a Végidők-sorozat második fejezetében) 2021. május 14. néz ki a végső határidőnek, akkor jár le a nyolcvan év, ezért hát úgy voltam vele, hogy még jövőre (azaz idén) is bőven lesz alkalom, hogy teljesüljön. Ezért aztán természetesen az idei kürtök ünnepén is nagy érdeklődéssel fogom várni, hátha sikerült jól összeilleszteni a kirakós darabkáit, hátha nem hagytunk ki kritikus részeket és tényleg összeállt a kép. És ebbe a képbe nagyon jól illik mindkét rabbi jövendölése. Miért is? Játsszunk el a gondolattal, hogy tényleg patent az elmélet. Tehát tegyük fel, hogy most szeptember 18. és 20. között a zsidók figyelik az újholdat, végül észreveszik, leadják a drótot, megfújják a kürtöket százszor, a századikat jó hosszan, ebben a pillanatban pedig Jézus is megszólal trombitaszóhoz hasonló hangján (lásd Jelenések 1:10) és mi, akik "élünk és megmaradtunk", az Ő hívó szavára eltávozunk innen, hogy mindenkor Ővele legyünk. Velünk együtt ilyen értelemben eltávozik a bennünk élő Szentlélek is, így nincs már itt Az, Aki visszatartja az antikrisztus megjelenését, ahogy azt a Thesszalonikaiakhoz írt 2. levél 2. fejezetében is olvashatjuk.
És akkor itt egy kis kitérő! Az említett fejezetben ugyanis van egyérdekes rész, amit sokan használnak fel azon elképzelésük alátámasztására, hogy a hívők is itt lesznek a nagy nyomorúság és Isten haragjának kiöntetése során:
"Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha már itt volna a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát."
Itt most sebtében csak annyit említenék meg, hogy a "szakadás" szó több régebbi Biblia-fordításban, többek közt a genfi Bibliában is eltávozásként szerepel. És maga a szöveg is úgy kap értelmet, ha nem amolyan hittől való elszakadást olvasunk ott (ha arról lenne szó, a világra nézve azt mondhatjuk, hogy már rég megtörtént), hanem fizikai eltávozást. Tehát Pál leírja, hogy ne higgyenek a nevükben írt hamis leveleknek, amelyek azt akarják elhitetni velük, hogy már elkezdődött az Úr napja, azaz a nagy nyomorúság, mert ahhoz előbb meg kell jelennie az antikrisztusnak is, akinek az eljövetelét az eltávozás is megelőzi. Erről talán érdemes lesz a későbbiekben írnom egy részletesebb tanulmányt, mindenesetre itt most csak ennyi a lényeg, hogy előbb az elragadtatás, csak utána jelenhet meg az antikrisztus. Ezt támasztja alá az is, amit Pál néhány verssel később ír, nevezetesen, hogy az antikrisztust valaki feltartóztatja, és annak el kell tűnnie az útból, hogy megjelenhessen. Páran érvelnek azzal amolyan jehova tanúi-stílusban, hogy ez a valaki nem a Szentlélek, hanem Mihály arkangyal, de elég érdekes lenne, ha csupán egyetlen egy angyal tartana vissza egy egész sátáni hatalmat és rendszert attól, hogy kiteljesedjen. Ilyesmit inkább Istennek, azaz itt a Szentléleknek tudna az ember tulajdonítani, Aki mindennél erősebb és persze mindenhol jelenvaló. Továbbá máshol azt látjuk, hogy Mihály nem is nagyon szeret visszabeszélni a sátánnak, ahogy azt a Júdás 1:9-ben is láthatjuk... ezek tükrében elég komolytalan azt állítani, hogy kétezer éven keresztül Mihály tartotta volna vissza az antikrisztust attól, hogy megjelenjen...
A kis kitérő célja itt és most tehát csak annyi volt, hogy lássuk, hogy az antikrisztus az elragadtatás után fog megjelenni. Ha pedig megnézzük, Kaduri valami olyasmiről beszél a Rosh Hashanah, azaz a kürtök ünnepe kapcsán, ami nagyon hasonlít a mennyben kitörő háborúhoz, és hogy a sátán levettetik a földre, ezt ugye a Jelenések 12-ben olvashatjuk. Shoshani pedig azt mondja, hogy a választások befuccsolásakor, amikor is két Benjamin fog egymással szemben állni, a messiás már ott fog állni az ajtóban. A kettőt, na meg az előzőleg kifejtett, a zsidó ünnepekhez köthető elméletet összekötve azt látjuk, hogy egy olyan lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki, hogy az elragadtatás megtörténhet a kürtök ünnepén, ezzel lezárul az 5780-as zsidó év, kitör a háború a mennyben, a sátán levettetik, a Szentlélek eltávozása miatt meg tud jelenni az antikrisztus (talán épp novemberben, az újabb választási kudarcok romjain, netán még korábban?), akit a zsidók egész addig a messiásukként fognak ünnepelni, amíg az be nem ül az újjáépített harmadik templomba azt állítván, hogy ő isten, és őt kell imádni. Hogy helyes-e ez az elgondolás, nem tudom, nem volna rossz, mindenesetre ha jól értelmezzük a fügefa-próféciát, és netalán még az is igaz, hogy a kürtök ünnepén kéne lennie az elragadtatásnak, akkor ez az utolsó ilyen ünnep a fügefa-prófécián belül, amin beteljesedhet, a legközelebbi már 2021. szeptemberében lesz. Ezért is mondtam, hogy hamar kiderül, hogy bukó-e a dolog. Viszont el kell áruljam, hogy még mindezzel együtt sem akartam ezt a bejegyzést megírni, hiszen említettem is az elején, hogy rühellek napokat, időszakokat taglalgatni, olyat pedig a lehető leglidércesebb álmomban sem mernék állítani senkinek, hogy ekkor és ekkor biztosan megtörténik. Az ilyesmi nagyon távol áll tőlem. Végül aztán néhány napja eljutott hozzám egy érdekes információ, ami végül afelé billentette a mérleget, hogy talán mégis érdemes lenne erről szót ejtenem, mert ha netalántán mégis igaz, akkor hülyén venni ki magát, hogy pont én nem beszéltem róla egy szót sem úgy, hogy már hónapokkal, sőt évekkel korábban tudtam erről az elméletről, ismertem az elképzelést és részleteit, ennek ellenére még csak a lehetőség szintjén sem tájékoztattam az embereket. Na ezt elkerülendő, lássuk mi is volt még ez az apró kis érdekesség...
Kaduri ugye az 5780-as zsidó évre teszi a jóslatot, ami ugye most van, és a zsidó újévkor, a kürtök ünnepén, a Rosh Hashanah-kor vált át a következő zsidó évre. Valakinek a figyelők közösségében támadt az az ötlete, hogy ugyan nézzük már meg, hogy melyik a Biblia 5780. verse... és különös, de ez a vers (utánanéztem, úgy néz ki tényleg jól számolt) pont az 5Mózes 32:21, ami elvileg az első utalás a gyülekezet elragadtatására:
"Azzal ingereltek engem, ami nem isten; hiábavalóságokkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket."
Ha valaki ronggyá olvasta Pál leveleit (lásd pl.: Róma 10:18-21, 11:25-36), az nyilván egyből érti, mi köze is van ennek az elragadtatáshoz: a zsidók nem csak idegen istenek után jártak, de mikor Jézus eljött, még Őt is elutasították, ingerelvén Istent, ezért Isten is ingerli őket, máshol úgy írja, hogy haragra és féltékenységre gerjeszti őket az idegen nemzetekkel, a mózesi törvényt nem ismerő, ilyen értelemben "tudatlan" és "bolond" nemzetséggel, velünk, a nem zsidó származású, újjászületett keresztényekkel, akik nem a törvény által igazulunk meg, akik megismertük és valljuk Jézust, mint a Messiást, mint a Megváltót. Az elragadtatással minket elvisz innen, féltékenységet gerjesztve Izraelben, ahogy látják majd, hogy sok száz millió keresztény eltűnt, és közülük is azok a zsidók, akik nem átallottak ezt a Yehoshua-t imádni... mert Isten ugyan mi mással tudná féltékenységre ingerelni a zsidókat? Mindenük megvan, semmire sem szorulnak rá a pogány származású országoktól. Mi mással kezdődhetne meg a harag napja, vagy ahogy máshol nevezi, "Jákób veszedelme"? Szóval itt már tényleg csak a fejemet fogtam, hogy mi a fene, pont ez a vers kellett legyen a Biblia 5780. verse? Ha ez véletlen, akkor én már tényleg nem tudom, hogy mi van. Így aztán valami módon kénytelen voltam erről is hírt adni minden óvatosságom és hideg fejű megfontoltságom ellenére is.
(2020. szeptember 8.)
Comments