A videó magyar szövege:
Üdv, a nevem Robert Breaker, missziós evangéliumhirdető vagyok, spanyol-, és angol ajkúak felé végzek szolgálatot. Ma elkezdjük a "Miért nem vagyok..." - sorozatot azzal a témával, hogy miért nem vagyok kálvinista, ezzel szeretném kezdeni. Ebben a sorozatban különböző felekezeteket fogok megvizsgálni a Biblia fényében, és el fogom mondani, hogy az adott felekezetnek miért nem vagyok a tagja. Ezt hallván sokan gondolhatják úgy, hogy támadó célzattal teszem, de én senkit sem akarok támadni. Egyszerűen csak szeretném fogni a Bibliát, megnézni, hogy mit tanít, és megnézni azt, hogy az adott felekezet mit tanít. Így pedig mivel a Bibliát tartom igaznak, azt fogom követni, amit a Biblia mond. Vagyis pusztán a különbségekre mutatok rá aközött, amit a Biblia tanít, és aközött, amit különböző csoportosulások, felekezetek, gyülekezetek vagy épp hierarchikus típusú vallásos szervezetek tanítanak, és hogy én miért nem tartozom ezekhez. A Bibliában hiszek, az angol nyelvű King James változatot használom, és úgy döntöttem, hogy azt fogom követni, amit Isten Szava mond. Sokan vannak, akik mást mondanak, de ahogy a Biblia is mondja: "Isten legyen igaz, és minden ember pedig hazug".
A mai napon tehát ezt a kálvinizmus néven ismert tant fogjuk megnézni, és elmondom, hogy miért nem vagyok kálvinista (Magyarországon ez lényegében a református irányzat - a ford. megjegyzése). Az évek során sok kálvinistával találkoztam és ismerkedtem meg, némelyikük a legrendesebb emberek közt volt, akikkel valaha is találkoztam. De mégis úgy döntöttek, hogy embert fognak követni a Biblia helyett. Mi tehát a kálvinizmus, ki ez a Kálvin?
Kálvin János 1509 és 1564 között élt, francia reformátor és hitvédő volt. Közjogot tanult, 1530 környékén hagyta el a római katolikus egyházat. 1536-ban a svájci Genfbe ment, ahol egy kisebbfajta királyságot állított fel, ha valaki utánanéz Kálvin Jánosnak, olvashat elég rémes dolgokról is vele kapcsolatban, olyasmi volt, mint egy kis diktátor, aki felállította a saját kis kormányzási rendszerét, ahol törvénykezett az emberek felett. Ha valaki köpött egyet az utcán, azt megkorbácsolták, ha valaki valami olyasmit tett, amivel nem értett egyet, akkor elverték, de volt, amiért máglyahalál járt. Erre a sorsra jutott Szervét Mihály is, akit Kálvin János máglyán égetett el. Kálvin azt mondta neki, hogy ha eljössz hozzám, megtarthatjuk ezt a hitvitát, és ígérem, hogy szabadon járhatsz-kelhetsz, mivel Kálvin számára Szervét eretnek volt. És tudjátok, mit tett Kálvin? Megszegte a szavát. Amikor a spanyol Szervét eljött hozzá Genfbe, Kálvin bebörtönözte, majd szó szerint elevenen elégette. Megölte. Egy gyilkos volt. Hitbeli nézetkülönbségek miatt embert gyilkolt. Kálvin elhagyta a római katolikus egyházat, amely a spanyol inkvizíció által rengeteg embert meggyilkolt, de ő maga is embert gyilkolt.
Miért nem vagyok tehát kálvinista? Először is azt mondanám erre, hogy nem követek embert, aki kívül esik a Biblián. Az Írásokat követem, magát a Bibliát, nem pedig olyan embert, aki kívül esik a Biblián. Kálvin János pedig olyasvalaki volt, aki egy saját tanrendszert épített ki, egy Biblián kívüli tanrendszert. Kálvin tudós ember volt, írt egy roppant hosszú könyvet, amely tulajdonképpen kétkötetes, mert általában két kötetben árusítják, ha valaki meg akarná venni, ez volt az Institutio, a Rendszer, Kálvin Rendszere, ebben próbálta magyarázni a keresztény tanokat. Sokan gondolják azt róla, hogy nagy ember volt, emiatt pedig elkezdik követni az embert, Kálvin Jánost. Mit mond a Biblia arról, aki embert követ? A Zsoltárok 118:8 szerint "Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni". Nem akarok embert követni, nem akarok egy ember követője lenni. A 62. zsoltár 10. verse szerint a közemberek hiábavalók és a főemberek hazugok. Kálvin főember volt sok végzettséggel, bölcs volt a saját szemében, sokan úgy beszélnek róla, mint a tudomány nagy embere, de a Biblia ezeket az embereket hazugoknak nevezi, és a vers további részében azt mondja, hogy ha mérőserpenyőre tennék mindannyiukat, alávalóbbak a semminél. Ismeritek a mérleget, amelyet annak idején a súly megmérésére használtak? Most az jön, hogy fogjuk Kálvin János tanításait, és mérlegre tesszük úgy, hogy a másik serpenyőben a Biblia van. Úgy teszünk, mint ahogy a Bibliában is olvassuk, mérőserpenyőre tesszük. Azt írja, hogy mérőserpenyőre téve az emberek alávalóbbak a semminél. Melyiknek van nagyobb súlya a mérlegen, a Bibliának, vagy egy embernek? A Példabeszédek 25:19-ben a Biblia azt mondja, hogy a vész idején hűtlen férfiban bízni olyan, mint a törött fog vagy a kificamodott láb. Nem akarok ember követni, az én Uramat és Megváltómat, Jézust Krisztust akarom követni. És a Biblia szerint ezt úgy tudom megtenni, ha Pál apostolt követem. Amint korábban mondtam, azért nem követem Kálvint és azért nem vagyok kálvinista, mert nem követek olyan embert, aki a Biblián kívül esik. De van a Bibliában, aki méltó arra, hogy kövessék. Természetesen Jézus Krisztus, Aki Isten. És miután a Gyülekezet kora elkezdődött, jött Péter és a korai apostolok, akik zsidóknak kezdtek prédikálni, majd végül az üzenet iránya a pogányok felé váltott. A Biblia elmondja, hogy Isten kiválasztott egy Pál nevű embert, és hogy Pál az, akit ma követnünk kell, mert a Biblia könyveit a Római levéltől Filemonig Pál írta, ezek a könyvek azok, amelyek a nemzetekből való pogányoknak szólnak a Gyülekezet, az Egyház korában. A Róma 11:13-ban pedig Pál azt mondja, hogy ő a pogányok apostola. Emellett nézzük, hogy mit mond a 15. fejezetben, 16-17. versek:
"...Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves és a Szent Lélek által megszentelt. Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban."
Isten tehát Pált adta nekünk apostolul, mivel ha nem vagy zsidó, akkor nemzetekből való pogány vagy. És a megmenekülés módját az értünk szolgáló Páltól tudjuk, mivel Isten Pálnak adta az evangéliumot, amely pedig az 1Korinthus 15:1-4. Kit fogok tehát követni? A Bibliát, amely azt mondja, hogy kövessem Jézust Pál írásain keresztül. Mert ő az a Biblián belül eső ember, akit követek, Pál, aki az üdvösség evangéliumát hozta el nekünk Jézus Krisztus által. Miért követnék hát egy embert, aki kívül esik a Biblián? Egyszerűen nem tehetem. Nem követhetek egy Biblián kívüli embert. Még egy vers, 1Korinthus 4:16, ezt Pál mondja, eszerint pedig nincs szükségem arra, hogy egy embert kövessek, aki könyvet írt Rendszer címmel, hanem az Isten által írt könyvet, a Bibliát kell olvasnom és követnem, amit mond. A Biblia pedig azt tanítja és azt mondja nekem az 1Korinthus 4:16-ban, ahol is Pál beszél:
"Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim."
Ezért aztán Pál apostolt és az általa kapott evangéliumot követem. Mi több, a Róma 2:16-ban Pál azt mondja, hogy az egész világ ezen evangélium alapján ítéltetik meg. Ezért inkább nem követek embert, rengeteg ember van, aki írt sok könyvet, és rengeteg ember van, aki úgy dönt, hogy embert követ inkább, mint a Bibliát, de én inkább a Szentírást követem. Ebben a korban pedig Jézus Krisztust Pál írásain keresztül kell követnem. Ami nem azt jelenti, hogy a Biblia többi részét nem olvasom, olvasom a teljes Bibliát, de megértéssel, helyesen hasogatom, ahogy a 2Timótheus 2:15 is mondja, hogy helyesen hasogassuk az igazság beszédét. Helyesen pedig úgy hasogatjuk a Bibliát, hogy ami ebben az időben miránk vonatkozik, az a Római levéltől a Filemonhoz írt levélben található, ez ma a Gyülekezetnek, az Egyháznak szóló tan.
Miért nem vagyok tehát kálvinista? Ennek az első számú oka, hogy nem akarok embert követni, aki kívül esik Istenen, a Biblián. Isten odaadta nekem Megváltómul az Urat, Jézus Krisztust, és Isten kinyilváníttatott bizonyos dolgokat Pál apostolon keresztül, ezért Pál az az ember, akit követek, mert erre vezet a Biblia. Mert Pál azt mondta, hogy "legyetek az én követőim", ahogy ő követi Krisztust. Azért említem ezt meg, mert sok kálvinistával találkozom, és sokan közülük kigúnyolják ezt és azt mondják, hogy "ne merészeld Pált követni!", erre ők inkább egy embert követnek a Szentírás helyett és ahelyett, amit a Biblia tanít. Ezért elsősorban azért nem vagyok kálvinista, mert nem követhetek Biblián kívül eső embert.
A második oka annak, hogy nem vagyok kálvinista, nem más, mint hogy valóban elhiszem azt, amit a Biblia mond. Tanulmányoztam a kálvinizmust - ami azt illeti, még a Bibliaiskolában is volt egy kálvinizmus nevű óra, melyet teljes egészében annak megmutatására szenteltek, hogy a kálvinizmus nincs összhangban a Bibliával. Laurence Vance írt egy könyvet A kálvinizmus másik oldala címmel, körülbelül hatszáz oldalas, elolvastam elejétől a végéig. Egymás után sorjáztak a kálvinistáktól vett idézetek, és mindegyik után ott szerepelt az, amit a Biblia ténylegesen mond arról a témáról. És tudjátok, mire jöttem rá a kálvinizmus tanulmányozását követően? Hogy a kálvinizmus tanításai nem egyeznek a Biblia tanításával. Ennek ellenére mégis vannak ma emberek, akik azt mondják, hogy kálvinisták és egyúttal Biblia-hívők.
Mi a kálvinizmus? Manapság egy rövidítést használnak rá, a tulipánt (T.U.L.I.P., magyar nyelven nem jön ki - a ford. megjegyzése), és azt mondják, hogy a kálvinizmus ezzel írható le a létező legegyszerűbb módon. Mi ez a bizonyos "tulip"? Ez a kálvinizmus öt fő pontja, annak öt legfőbb pontja, amit ez az ember, Kálvin János tanított. Ez az öt pont summázza a kálvinizmust, méghozzá olyannyira, hogy a kálvinisták "tulipánnak" is nevezik magukat. Nem minden kálvinista vallja mind az öt pontot, lehet olyannal is találkozni, aki saját bevallása szerint "négypontos kálvinista", ők ebből csak négyben hisznek öt helyett, mások háromban vagy csak kettőben. Én egy pontatlan kálvinista vagyok, egy nullapontos kálvinista, teljes mértékben elutasítom Kálvint, és Jézust Krisztust, az Uramat és Megmentőmet követem, és Pált tekintem apostolomnak és az a megváltásomra szolgáló evangélium, amit ő hirdetett számomra (1Korinthus 15:1-4). Nullapontos kálvinista vagyok. Így aztán megmutatom, hogy mit vall a kálvinizmus, mi ez az öt pont, majd megnézzük a Bibliát, hogy vajon tanítja-e a kálvinizmust, vagy ez egy Biblián kívüli tan annak ellenére is, hogy használják a Bibliát és állítják, hogy a Biblia ezt tanítja. Felhasználnak Bibliaverseket, de a prédikációkban megváltoztatják ezek értelmét annak alapján, amit tanítani akarnak. Ez tehát az öt pont:
T otal depravity (teljes romlottság)
U nconditional election (feltétel nélküli kiválasztás)
L imited atonement (korlátozott engesztelés)
I rresistible grace (ellenállhatatlan kegyelem)
P...
és az ötödik pontot időközben megváltoztatták, és amit ma használnak, az még nem is hangzik rosszul, mivel így változtatták meg. De menjünk vissza ahhoz, amit Kálvin ténylegesen tanított. Mit tanított Kálvin?
P reserverance of the Saints (A szentek állhatatossága)
Napjainkban sok kálvinista (egyébként sok kálvinista van, aki baptista is, ami elég érdekes) azt mondja, hogy ez nem így van, hanem az ötödik pont a szentek megtartatása (P reservation), erre pedig azt mondják, hogy ez az örök biztonság. De Kálvin nem ezt tanította. Ha elolvasod Kálvin írásait, akkor láthatod, hogy ő a szentek állhatatosságát tanította. Más szóval Kálvin azt tanította, hogy a legvégsőkig ki kell tartanod, hogy üdvözülj. Márpedig amint azt látni is fogjuk, ez teljesen úgy hangzik, mintha az üdvösség hitből ÉS cselekedetekből lenne, vagyis először hinned kell, majd utána cselekedetekkel kell megtartanod az üdvösséged. Ez nem jó, nagyon nem jó. És ezzel nem képviselem félre a kálvinizmust, a kálvinista írások nagy részét elolvastam, tanulmányoztam és kutattam ezt, és ahogy átrágtam magam kálvinista írásokon, szinte már nevetni lett volna kedvem, bármennyire is szomorú volt azzal szembesülni, hogy mennyire nem látják az öt pont mindegyikének Szentírás-ellenességét. Mind az öt pont egy ember elképzelése, ráadásul egy gyilkos elképzelése, és nem pedig a Biblia tanítása. Nézzük hát meg a kálvinizmus öt pontját, hogy vajon összhangban vannak-e a Bibliával.
Először is itt van a teljes romlottság tana. A tanításuk alapján a kálvinisták abban hisznek, hogy az ember annyira romlott, hogy abszolúte semmilyen módon sem képes helyesen cselekedni, mindig a rosszat fogja tenni. E tekintetben olyan messzire mennek, hogy szerintük az embernek nincsen szabad akarata. Ha pedig ismertek kálvinistát, talán hallottátok is ezt, azt mondják, hogy ők nem hisznek a szabad akaratban. Ezt így megmondják. Amikor Garcon Point-ban, a Floridai Milton-ban pásztoroltam egy gyülekeztet körülbelül fél éven át, egyszer eljött egy ember a gyülekezetbe, aki mindig áldott jó élményt nyújtott nekünk. Egy öreg kálvinista volt, alzheimer-kóros. A prédikáció közepén mindig felállt és bemondta, hogy "Ami lesz, annak kell lenni, hah! Na ezen gondolkodjatok!", majd leült. Én pedig prédikáltam, és egy prédikáció során öt-hat alkalommal is csak úgy, különösebb ok nélkül elismételte ezt. És mivel egész életében a kálvinizmus befolyása alatt állt, azt gondolta, hogy ami lesz, annak kell lenni, azaz mivel nincs szabad akarat, bármi, ami történik, azt Isten akarja, hogy megtörténjen, mivel mi nem vagyunk képesek arra, hogy magunktól tegyünk bármit is. Ezt tanítja a kálvinizmus. Ez pedig nevetséges. Így tehát azzal kezdtem, hogy utánakerestem a Bibliában, hogy mit ír a szabad akaratról, mivel a kálvinisták nem hisznek a szabad akaratban. De tudjátok, mit találtam? Hogy ez a kifejezés tizenhét alkalommal, tizenhét különböző versben található meg a King James-féle Bibliában. De akkor hogyan lehet bárki is kálvinista? Hiszen Kálvin azt mondja, hogy nincs szabad akaratunk. Megnézed Kálvint: "Nincs szabad akarat". Megnézed a Bibliát: hmm, tizenhétszer beszél róla. Akkor hát... melyiket választod? Nem választhatom Kálvin tanítását, mert nem egyezik meg a Biblia tanításával, a Biblia tizenhétszer is használja ezt a kifejezést. 3Mózes 22:18, 3Mózes 22:21, 3Mózes 22:23, 3Mózes 23:38, 4Mózes 15:3, és fel lehetne sorolni az összeset, 4Mózes 29:39, 5Mózes 12:6, 5Mózes 12:17, 5Mózes 16:10, 5Mózes 23:23, és csak megy tovább, 2Krónikák 31:14, Ezsdrás 1:4, Ezsdrás 3:4, Ezsdrás 7:13, ennek elégnek kell lenni. A "szabad akarat" kifejezés ott van a Bibliában, így nyilvánvaló, hogy az embernek van szabad akarata. Miért akarna bárki is követni egy olyan embert, aki szerint az embernek nincs szabad akarata? Nem lehetek kálvinista, mivel hiszek a szabad akaratban. Az embernek van szabad akarata. A Biblia többször is beszél róla, tizenhétszer is megtaláljuk benne. Ezért sem értem, hogy hogyan lehet valaki kálvinista. Még csak az első pontot, az első tant néztük meg, és a Biblia máris teljesen és totálisan megcáfolta. Az ember rendelkezik szabad akarattal.
A kálvinizmus második pontja a feltétel nélküli kiválasztás. A kálvinizmus sokszor használja azt a kifejezést, hogy "A világ megalapítása előtt". Kálvin és a kálvinisták szerint mielőtt Isten bármit is teremtett volna, már előre meghatározta, hogy mi hogyan fog történni. Ez elég buta dolog volna, nem? Én a Bibliában azt látom, hogy Isten azzal a céllal teremtett mindenkit, hogy szeressék Őt. A Jelenések 4:11-ben azt írja, hogy az ok, amiért minden megteremtetett, "a Te örömödért" történt (A magyar verziókban itt inkább "akaratodért" szerepel, ami szomorú - a ford. megjegyzése). Azt mondják Istennek, hogy az Ő gyönyörűségére, örömére teremtett mindent. Isten tehát azért teremtett mindannyiunkat, hogy öröme legyen bennünk. Hogyan lehetnél örömére Istennek, ha nem vagy képes azt választani, hogy Őt szolgálod? Isten robotokat teremtett? Vagy érző lényeket, akiknek van lehetőségük arra, hogy szeressenek? Ha nincs szabad akaratod, szeretni sem tudsz. Mi is tehát ez a "feltétel nélküli kiválasztás"? A kálvinisták hiszik és tanítják, hogy a világ megalapítása előtt Isten kiválasztott bizonyos embereket az üdvösségre, akik üdvözülni fognak, akár akarják, akár nem. És vannak emberek, akiket Isten a világ megalapítása előtt kiválasztott arra, hogy elvesszenek, és mindegy, hogy meg akarnak-e térni vagy sem, elkárhoznak. És senki sem tehet ez ellen semmit. Ha meg is akarnának térni, nem lehetséges számukra. Ha a kárhozatot választanák, az sem lehetséges nekik. Isten eldöntötte felőlük, hogy üdvözülnek vagy elkárhoznak, mielőtt egyáltalán megteremtette volna őket. Ez nem egy olyan istenre utal, aki szeret minket és törődik velünk, nem igaz? Viszont ha van szabad akaratunk, akkor eldönthetjük, hogy Istent elfogadjuk vagy elutasítjuk. Látjátok, hogy miért fura ez a tanítás? Mit jelent az, hogy választani? Nem azt, hogy az embernek ténylegesen van választása? Ebben az országban szokott lenni választás, elmegyünk a választási urnákhoz és választunk a jelöltek közt, hogy kire szavazunk. Már maga a szó is... nem Isten választ ki minket erre, mi választunk aközött szabad akaratunkból, hogy elfogadjuk Jézust, vagy épp elutasítjuk. Mit mond erről a Biblia? Ezt mondja a Biblia? Ha megnézzük a Bibliában, tizenháromszor találunk olyasféle kifejezéseket, mint pl. "ha valaki akar", "ha valaki akarja", "aki akarja", és ehhez hasonlók. Vagyis azt mondja, hogy bárki, aki ezt vagy ezt a döntést hozza, azzal ez és ez lesz, tehát szabad akaratról beszél annak tekintetében, hogy valaki elfogad vagy elutasít valamit. Kálvin azt tanította, hogy neked erre nincs módod, vagy üdvözülsz, vagy elkárhozol, és csak Isten tudja, hogy melyik lesz. Micsoda? Akkor egyáltalán miért halt meg Jézus? Nézzünk meg néhány verset. Márk 8:34-35, Jézus szavai:
"A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt."
Jézus tehát azt mondja, hogy aki akar. Ez a szabad akarat! Aki "akar", tehát az emberben van szabad akarat arra, hogy eldöntse, el akarja-e fogadni vagy el akarja-e utasítani az evangéliumot, el akarja-e fogadni vagy el akarja-e utasítani Jézus Krisztust. A Biblia szinte legvégén pedig a Jelenések 22:17-ben ismét a szabad akaratot látjuk:
"És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen."
Aki akarja, vegye ingyen, szabadon. Van szabad akaratunk! És Isten azt mondja, hogy jöjjön Őhozzá, aki csak akar, bárki. Úgy hangzik ez, mint feltétel nélküli kiválasztás? Nem, ez sokkal inkább feltételes, függőben lévő tényező. Mi ez a tényező? A döntésed. Hogy hogyan döntesz. "Elfogadsz-e megváltódként, amiért meghaltam érted, vagy elutasítasz? Tőled függ". Sokan emlékeznek a János 3:16-ra, amely az Egyház történetének valószínűleg leggyakrabban memorizált verse. Mit mond a János 3:16? Ha egyszer memorizáltad a János 3:16-ot, utána már elég nehéz kálvinistává válni, a János 3:16 és a kálvinizmus nem eveznek egy csónakban, hiszen ezen a környéken elég sokszor előfordulnak ezek a bizonyos szavak. A János 3:15-től olvasom:
"... hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.."
"Valaki hiszen", vagyis mindenki, aki hisz Őbenne. Mindenki, aki hisz, bárki. Ez te vagy, te döntesz arról, hogy benne akarsz-e lenni ebben a "mindenkiben".
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa."
Rendben, akkor hát Jézus azért jött, hogy megmentse a világot. Miért nem határozta meg már a világ megalapítása előtt, hogy mindannyian üdvözüljünk? Miért küld így akkor valakit a pokolra? Nem, Ő adott választási lehetőséget.
"...nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében."
Tehát ha hiszel, üdvözülsz. Ha nem hiszel, elkárhozol. Te választasz. A döntés a tiéd. Ez a feltételes tényező, azt választod, hogy hiszel Őbenne, vagy azt választod, hogy elutasítod. Ha nem hiszel Őbenne, akkor elutasítod. Az üdvösség tehát szabad akaratból van azáltal, hogy abba vetjük bizalmunkat, amit Jézus tett értünk, szintén szabad akaratból. János 4:14:
"Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne."
De ott a Róma 10 is, vers hátán vers beszél azokról, akik döntést hoznak. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy bárki is légy, járulhatsz Jézushoz üdvösségért. Nem értem miért akarná valaki azt prédikálni, hogy "hé, te nem üdvözülhetsz, te egy vagy azok közül, akik nem kerültek kiválasztásra, így nincs számodra menekvés". Nem, egész az utolsó leheletedig van lehetőséged arra, hogy üdvözülj, ha hiszel. Róma 10:11-12:
"Mert azt mondja az Írás: valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, Aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik Őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mimódon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?"
Majd egy verssel később:
"De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."
Bárki, aki hallja és hisz, üdvözül. Szabad akarat, szabad akarat, szabad akarat. Valaki, mindenki, bárki. Így hát a kálvinizmus második alaptételével gondok vannak. Azt mondják, hogy Isten némelyekről már a születésük előtt, a világ megalapítása előtt eldöntötte, hogy üdvözülni fognak, akár akarják, akár nem, és másokat Isten kárhozatra rendel, ami nem fog megváltozni, még akkor sem, ha azok szeretnék. De a Biblia azt mondja, hogy ez nem így van, bárki jöhet, aki akar és üdvözülhet. Jézus mindannyiunkért meghalt.
Ezzel pedig el is jutottunk a következő ponthoz, a korlátozott engeszteléshez. Kiért halt meg Jézus? Nos, a kálvinizmus a korlátozott engesztelésben hisz. Mi jelent az engesztelés? A cloudchurch.org-on megtalálható az egyik tanításom a vér általi engesztelésről. Az engesztelés a vér kiontása, Jézus Krisztus vérének kiontása a bűneink bocsánatára. És nem csupán a mi bűneink bocsánatára, hanem az egész világ bűneinek, minden ember minden bűnének bocsánatára, ahogy azt máris látni fogjuk. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus nem csupán néhány emberért halt meg, hanem mindenkiért, minden emberért. Jézus tehát a vérét adta, hogy engesztelést szerezzen, hogy bocsánatot nyerjen a bűneinkre, Ő fizetett a mi bűneinkért. Ellenben a kálvinisták abban hisznek, hogy csupán némelyek bűnéért halt meg, nem pedig minden ember bűnéért. Valójában odáig merészkednek... és ez szerintem teljességgel Istenkáromló, valamint olyan elképesztően nagy ostobaság, hogy el sem hiszem, hogy ilyet valaki ki bírt találni... tehát abban hisznek, hogy Jézus csupán egy korlátozott számú emberért halt meg. Tehát amikor Jézus haldoklott a kereszten és kiontatott a vére, az járt a fejében, hogy ezt csak bizonyos emberekért teszem, de vannak, akikért nem. Ez talán rendben van? Én nem hiszem. Nem hiszem azt, hogy Jézus csupán némelyekért halt meg. Abban hiszek, hogy a vére által történt engesztelés minden ember bűnéért volt, de nem minden ember fogja elfogadni. Mert szabad akaratuk van. Vannak olyan emberek, akik elveszettek akarnak lenni, és a pokolra akarnak jutni. Nem akarnak üdvözülni. És nem önhibájukon kívül kerülnek pokolra, hanem azért, mert úgy döntöttek, hogy elutasítják Jézus Krisztust. Mindenkiért meghalt-e hát Jézus? Milyen förtelmes dolog azt mondani, hogy az Ő áldozata nem volt elég mindenható erejű ahhoz, hogy mindenkit üdvösségre juttasson. Az volt! Az egész emberiség megmenekülhetne, ha mindenki elfogadná. De van, aki elfogadja és van, aki elutasítja. Biblikus tehát a korlátozott engesztelés? Nézzünk meg néhány verset, 1Timóteus, 2:3-6... és ahogy azt mondtuk is, a kálvinisták szerint Jézus csak bizonyos kevesekért halt meg, és ezek a kevesek azok, akiket Ő választott ki még a világ teremtése előtt. A kiválasztottak, így nevezik őket. Tehát Jézus kereszten való áldozata csak némelyekért volt, és nem mindenkiért. Én abban hiszek, hogy Jézus Krisztus az egész világért meghalt. Ami az illeti, elég sok verset találunk, amiben azt látjuk, hogy szerette az egész világot, János 3:16 nem azt mondja, hogy Isten úgy szerette a kiválasztottakat, hogy meghalt némelyekért, hanem azt, hogy "Isten úgy szerette a világot...", és meghalt bárkiért, aki hinni fog.
" Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt,"
Ki a mi megtartó Istenünk? Jézus Krisztus.
"Aki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, Aki adta önmagát váltságul..."
...a kiválasztottakért. Ezt mondja a Biblia? Nézd meg a Bibliádban a 6. verset. Nem ezt mondja, hanem:
"Aki adta önmagát váltságul mindenekért(!), mint tanúbizonyság a maga idejében."
Kiért halt meg Jézus Krisztus? M-I-N-D-E-N-K-I-É-R-T. Mindenkiért! Ezért hát a korlátozott engesztelés tana nem igaz. Ezt az engesztelést Jézus Krisztus MINDENKIÉRT elvégezte. Nem mindenki fogadja el, de mindenkiért megtörtént. Nem látom be, hogyan olvashatja valaki a Bibliát és juthat végül arra, hogy kálvinista lesz. Azt hiszem az lehet a probléma, hogy Kálvin Jánost olvassák a Biblia helyett. Mert ha olvasod a Bibliát, és utána ránézel Kálvinra, úgy leszel vele, hogy "Pfff... na nem. Nincs igaza, ez nem így van." Mert a Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, míg a kálvinisták azt mondják, hogy "nem, csak korlátozott számban halt meg némelyekért". Oké... na én inkább a Bibliát választom. Ezért van az, hogy nem vagyok kálvinista, mert úgy döntöttem, hogy a Bibliát követem.
Nézzünk meg néhány másik verset is, Titus 2:11
"Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme..." egy bizonyos számú embernek. Ez van oda... nem! Az én Bibliám nem ezt mondja, hanem hogy "minden embernek". MINDEN embernek! Ezért hát Isten mindenkinek felajánlja a kegyelmét. És mivel szabad akaratunk van, némelyek elfogadják, némelyek elutasítják. De ez nem azt jelenti, hogy Jézus nem mindannyiunkért halt meg. El tudod ezt képzelni, hogy valaki annak tudatában megy a pokolra, hogy Jézus mindent megtett a bűnei bocsánatára, ami csak szükséges? Csak annyit kellett volna tennie, hogy hisz, és mégis veszített. Szégyen, micsoda szégyen.
Nézzünk még verseket... ott az 1Timótheus 1:15. Én egyszerűen csak Bibliaverseket hozok fel és elmondom azt, hogy én személy szerint miért nem vagyok kálvinista. Ha pedig te az vagy, hát légy az, ha az akarsz lenni. De elég nagy bajban vagy, mert amiben hiszel, az nem úgy néz ki, hogy összhangban van a Bibliával. Ezek egy ember tanításai, nem pedig a Biblia tanításai.
"Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én."
Kiért halt meg Jézus? A bűnösökért. Volt a világ történelmében bárki is, aki nem volt bűnös? Egyedül Jézus volt az, aki nem volt bűnös. Eszerint tehát minden egyes ember, aki valaha is a világra jött Ádámtól kezdve az idők végezetéig, bűnös. És akkor Jézus vajon kiért halt meg? Minden egyes emberért. Nem pedig csak korlátozott számú emberért. Ilyen egyszerű! Nem értem, hogy hogyan lehet valaki kálvinista. 2Korinthus 5:14-15:
"Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem Annak, Aki érettük meghalt és feltámasztatott."
Kiért halt meg Jézus? Mindenkiért, ahogy azt korábban is olvastuk. Ki az a mindenki? Nézzük meg az 1János 2:20-at. Kiért halt meg Jézus? Csak némelyekért halt meg, vagy minden bűnösért, aki valaha élt vagy élni fog?
"És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is."
Írtam is ide egy kis emlékeztető jelzést a Bibliámba, hogy "anti-kálvinista vers". Igen, ez egy anti-kálvinista vers, mivel amikor Jézus Krisztus meghalt, az egész világért halt meg, akkor miért mondjátok, hogy csak korlátozottan tette ezt? Nem értem én ezt a kálvinizmust. Biztos azért van így, mert a Bibliát olvasom, és nem Kálvint. Beszélgettem kálvinistákkal, akik azt mondták, hogy "ó, egyszerűen csak nem érted ezt", mivel ők azzal töltik az idejüket, hogy egy Institutio nevű, két vaskos kötetből álló könyvet olvasnak ahelyett a könyv helyett, amelyet Isten adott nekünk, a Bibliát, a King James-Bibliát. Az 1János 4:10 egy másik remek vers, így szól:
"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért."
Azt látjuk, hogy Jézus szeretetből meghalt a kereszten. És kit szeretett? Az egész világot. Mert Isten annyira szerette a világot, hogy mindenkiért meghalt. Aki azt mondja, hogy Isten csak egy bizonyos számú emberért halt meg, azzal Isten szeretetét támadja. Azt is mondják, hogy Isten biztosan gyűlölt némelyeket, mert csak némelyekért halt meg, másokat pedig gyűlölt. Nem így van, hanem mert szerette a világot, mindenki bűnéért meghalt. Mindenki bűnéért, az összes ember bűnéért. Kezd úgy kinézni, hogy ez a kálvinizmus nem olyan jó dolog, mint ahogy egyesek mondják. Nem értem, hogyan dönthet úgy valaki, hogy kálvinista lesz belőle. Talán csak nem olvassák a Bibliát. Talán ez itt a gond. Ne légy kálvinista, ne embert kövess, kövesd Istent, kövesd a Szentírást.
Megnéztük az első hármat, nézzük meg a negyediket is, "ellenállhatatlan kegyelem". Mit tanítanak erről a kálvinisták? Ők úgy hiszik, hogy nem tudsz ellenállni az üdvösségnek. Ha egyike vagy a kiválasztottaknak, akiket Isten még a világ megalapítása előtt kiválasztott az üdvösségre, akár akarod, akár nem, amikor Isten eljön, nem tudsz ellenállni, és üdvösséget nyersz, ezt tanítják. Ezt mondja a Biblia? Sokuk használja az Apostolok Cselekedetei 6:10-et:
"De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szól vala."
És azt mondják "Látod? Üdvözültek, nem tudtak ellenállni Isten Lelkének". Ez egy vers, amivel azt próbálják a kálvinisták bizonyítani, hogy nem tudsz ellenállni. Nos, azoknak, akik sokat olvasnak és kálvinisták, nem sokat olvashatják a Bibliát, mert még egy fejezetnyit sem kell ugranunk, hogy valami mást lássunk. Nézzük az Apostolok 7:51-et, István a vallásos vezetőknek prédikál, nézzük, hogy mit mond:
"Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ugyanúgy ellene szegültök a Szentléleknek, mint atyáitok."
Kálvin azt mondta, hogy nem tudsz neki ellenállni. A Biblia pedig épp most mondta, hogy vannak, akik ellenszegülnek a Szentléleknek. Kit fogsz követni? Én a Biblia mellett vagyok. Ugye úgy kezdtük ezt az egészet, hogy mérőserpenyőkre tettük a két oldalt, és olvastuk azt is, hogy a főemberek hazugok. És mire jutottunk? Arra jutottunk, hogy Kálvin nem tudta, miről beszél. Arra jutottunk, hogy a Biblia igaz, Kálvin János pedig nem. A Biblia nagyobb súllyal esik a latba, mint Kálvin. Jóval nagyobb súllyal. Hiszen Kálvin mond valamit, hogy az úgy van, mire a Biblia azt mondja, hogy épp az ellenkezője igaz. Kit fogsz követni? Ellen tudunk állni Isten kegyelmének? Igen. Hiszen ezt mondja, ellene szegülnek a Szentléleknek, mint az atyáik. Nem csak ők, de még az Ószövetségben is ellenálltak a Szentléleknek, ellenálltak Istennek. A Róma 13:2 a Szent Szellemnek való ellenállásról beszél, ahogy ellenállnak Isten akaratának. Ha nincs szabad akaratod, akkor ellene sem tudsz állni annak, amit Isten akar. Viszont ha van szabad akaratod, akkor ellen tudsz állni. Vannak gyerekeim. Ha vannak gyerekeid, hogy nem hiszel a szabad akaratban? Elmondod a gyerekeidnek, hogy csinálják ezt és ezt és emezt, de eljön majd a pillanat, amikor peckesen kiállnak és azt mondják, hogy "Nem, nem akarom!" Ez meg micsoda? Ez Isten, ahogy a gyerekeiden keresztül megmutatja nekünk, hogy ugyan romlottak vagyunk, de egyúttal van szabad akaratunk. Nem értem hogyan lehet valaki egyszerre családos és kálvinista. Az emberek azt akarják tenni, amit tenni akarnak. Nem vagyunk olyanok, mint a robotok, hogy mindig engedelmeskedünk Istennek és folyton megtesszük azt, amit mond. "Robot vagyok, engedelmeskedem"... nem. Van egy bűnös természetünk, emiatt pedig lázadozunk az ellen, ami helyes. A szabad akaratból van az, ami miatt a rosszat választjuk. Ezt persze nem érted, ha kálvinista vagy.
"Azért aki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek."
Íme itt olvashatunk azokról, akik ellenállnak Istennek. Hmm. És mit mond a Zsidók 10:29? Látjátok, hogy mi az, amit most teszünk? A kálvinisták azt mondják, hogy ez az az öt pont, amelyeken egyesülünk és hisszük ezeket. Eddig mindegyik a teljes ellentettjét mondja annak, mint amit a Biblia mond. Erre azt mondják, hogy "Nem-nem, ez ennél sokkal bonyolultabb" - nem, nem az. Igyekszem ezt az egészet lehozni a legegyszerűbb szavak szintjére, ahogy maga is teszi, kálvinista úr. Maga összesűríti Kálvin minden írását ebbe az öt pici pontba. Nos, mi pedig ezt tesszük. Fogjuk a maguk öt pici pontját, és megcáfoljuk őket a Bibliával. És mit találunk? Nem egyeznek, nem egy csónakban eveznek, nem ugyanazt tanítják, nem értnek egyet. Ezért hát a kálvinizmus nem nekem való. Ezért nem vagyok kálvinista. Tehát Zsidók 10:29:
"Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?"
Az én Bibliámban itt a Lélek nagybetűs. Ez a Szentlélek. Valaki bántalmazza, megcsúfolja a Szentlelket. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ellene mennek a Szentlélek akaratának. Ez egész úgy hangzik, mintha ellenállnának valaminek. És mit látunk? Hogy a kegyelem Lelkének állnak ellen. Azt mondják, hogy nem tudsz ellenállni Isten kegyelmének, erre ebben a versben pont megteszi valaki. István is ezt monda, hogy ellenszegülnek a Szent Szellemnek. A kálvinisták szeretnek úgy beszélni, hogy nagyon tanultnak és okosnak tűnjenek. Szeretnek még azáltal is okosnak tűnni mások szemében, hogy kérdezősködnek. Az egyik kérdés, amivel gyakran előhozakodnak, így szól: "Nos, van itt valami, amin elgondolkodhatsz. Mi van akkor, ha egy megállíthatatlan erő találkozik egy mozdíthatatlan tárggyal, mi történik akkor? Ha az erő megállíthatatlan, a tárgy pedig megmozdíthatatlan, mi történhet?" És ilyesmiket mondanak, egész úgy hangzik, mintha megzakkantak volna. Hol beszél a Biblia egy megállíthatatlan erőről és egy mozdíthatatlan tárgyról? Ezt egy ember elméje találta ki. Isten azt mondja, hogy jó pár dolognak ellen tudsz állni. Jaj, hát mi történik, ha egy megállíthatatlan erő találkozik egy mozdíthatatlan tárggyal, jaj, akkor mi lesz? A régi pásztoromtól kérdezték ezt meg a Bibliaiskolában, ahova járt, sok kálvinista volt ott. Megkérdezték ezt tőle, amikor a diplomamunkáját bemutatta. Pöffeszkedtek ott és megkérdezték, hogy "Mr. XY, mi történik, amikor egy megállíthatatlan erő találkozik egy mozdíthatatlan tárggyal?" Ezt szokták kérdezni ezek a tudós emberek, ha okosnak szeretnének hangozni. A pásztorom pedig csak annyit mondott: "De hisz ez könnyű: széttörik. Ha az erő ellenállhatatlan, a tárgy pedig mozdíthatatlan, akkor egyszerűen csak millió darabra szakad, széthasad. Szerintem ez így elég logikus!" De ők nem értették. Mindenesetre ha kálvinista vagy és az ellenállhatatlan kegyelemben hiszel, akkor rossz hírem van számodra: a Biblia nem ezt tanítja. Ellen tudsz állni, mivel szabad akaratod van, dönthetsz úgy, hogy ellenállsz a Szent Szellemnek, és dönthetsz úgy, hogy elutasítod az üdvösséget.
Nem állunk valami jól, kálvinista úr. Az első négy pontban téved. Mi a helyzet az utolsóval? Természetesen az is téves. Találkoztam olyanokkal, akik azt mondták magukról, hogy ők egypontos kálvinisták, és egyedül ebben az egyben hisznek. Ezt is csak azért mondják, mert a kálvinisták az évek során megváltoztatták azt, amit Kálvin mondott. Amikor Kálvin leírta és elkezdte prédikálni, ő a szentek állhatatosságát tanította, kitartani mindvégig. Valójában azt prédikálta, hogy jó cselekedetekkel kell bizonyítanod az üdvösségedet a halálod napjáig. Ez így egészen úgy hangzik, mint a hitből ÉS cselekedetekből való üdvrendszer. És ha megpróbálsz bármiféle munkát is hozzátenni az üdvösségedhez, akkor híreim vannak számodra: nincs üdvösséged. Ez így már nem kegyelem. A kegyelem ingyenes ajándék, Jézus Krisztus elfogadása által örök életet kapsz, nem úgy kapod, hogy hiszel, majd jó cselekedeteket kell érte végrehajtanod. Így aztán némelyek úgy gondolják, engem is beleértve, hogy Kálvin Jánosnak valószínűleg még csak üdvössége sem volt, mivel cselekedeteket próbált az üdvösséghez adni. De az ő rendszere nem a szentek megtartása volt, nem az örök biztonság, noha a mai napon mi az örök biztonságban hiszünk, mert ezt tanítja a Biblia, amikor megtérsz, örök életet kapsz és nem tudod elveszíteni, mivel Isten elpecsételt. Mi tehát a "szentek állhatatossága", és mit tanít a Biblia? A kálvinisták szerint onnan tudod, hogy üdvözültél, hogy a jót teszed. Ha jó cselekedeteid vannak, akkor azt mondják, hogy te biztosan egyike vagy Isten kiválasztottjainak. Itt a Máté 7:20-at használják: "Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." Aztán ilyeneket mondanak, hogy én csak a gyümölcsök minőségellenőre vagyok, így aztán körbe-körbe járnak és vizsgálgatják az embereket, megnézik, hogy jót cselekszenek-e, és ha igen, akkor üdvösségük van, mert jót cselekszenek. Tényleg? Ki nevezett ki téged minőségellenőrnek? Ki tett téged bírává? Ezzel kéne töltenünk az időnket, hogy ítélkezünk az emberek fölött? Csak mert erre sarkall ez a rendszer, az emberek elkezdenek ítélkezően nézni másokra és ilyeneket mondogatnak, hogy "Figyellek ám... nem hiszem, hogy van üdvösséged. Nem tetszik, amit csinálsz." Ezzel a hangsúlyt az emberre helyezik Jézus Krisztus helyett. Ezért aztán a jó öreg Kálvin kapcsán is elgondolkodik az ember. A kálvinisták azt mondják, hogy ha egy ember vétkezik, akkor az bizonyítja, hogy eleve sosem volt kiválasztott és sosem tért meg igazán. Így hát ha kálvinista vagy, sosem mondhatod azt, hogy van üdvösséged, csak azt mondhatod, hogy "Hmm, biztosan van üdvösségem, de honnan tudhatom ezt? Onnan, hogy jót teszek." Tudod, hogy hova vezet ez? Ha egy ember nem érti az evangéliumot, akkor emiatt azt fogja gondolni, hogy az alapján üdvözül, amit saját maga tesz, vagyis cselekedetekből, nem pedig egyedül az alapján, amit Jézust tett.
A kálvinizmus tehát egy nyakatekert, össze-vissza rendszer, amelyen keresztül az ember üdvösség nélkül maradhat, nem tudván, hogy vajon van-e örök élete vagy sem. Erre később még visszatérek. De tudtad azt, hogy egy kálvinista sohasem tudhatja biztosan, hogy üdvözült-e? Nincs kálvinista, aki a szemedbe nézhet és azt mondhatja, hogy ő minden kétséget kizáróan tudja és száz százalékig biztos benne, hogy neki üdvössége van. Ezt nem tudhatják. Erről máris beszélünk bővebben is. Menjünk az 1Korinthus 5:1-5 versekhez, mert találunk itt egy illetőt, aki paráznaságban él, miközben a gyülekezet tagja és üdvössége van. Ezzel pedig nem azt mondom, hogy éljetek paráznaságban, semmi esetre sem. Pál azt mondta, hogy meneküljünk a paráznaság elől. De látunk itt valakit, aki megtért, üdvözült és paráználkodik. Van üdvössége? Egyike a "kiválasztottaknak"? Igen. És meg is fogjuk ezt látni.
"Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére"
És ennél a pontnál gyakran meg is állnak az emberek, nem olvasnak tovább. Pedig ha vétkezel, testben látod kárát. De ha üdvösséged van, a lelked üdvözült. A lelked nem mehet a pokolra. Adjuk hát oda a testét a sátánnak, legyen a test a sátáné, hogy olyasmit műveljen vele, mint amit Jóbbal tett, fizessen meg érte a testben. De nézzük, hogy szól tovább a vers:
"...hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján."
Így aztán ha megtértél és üdvösséged van, mindegy, hogy mit teszel, amivel nem azt mondom, hogy így legyél, ez nem ürügy a bűnre, Istent szolgálom és a jót teszem, épp azért, mert üdvösségem van, nem pedig azért, hogy ezzel szerezzem és tartsam meg azt. De látjátok, hogy a "szentek állhatatossága" mit tanít? Sosem lehetsz biztos az üdvösségedben, viszont jó életet kell élned egész a legvégsőkig, hogy bizonyítsd azt. Így a cselekedeteidre nézel annak reményében, hogy a Mennybe juss. Hogy hangzik ez? Úgy hangzik, mint a cselekedetekből való üdvösség. Hogy meg kell érte dolgoznod. Ha megtértél és vétkezel, ugyanúgy üdvösséged van. Nem végzel jó cselekedeteket és mondod magadnak azt, hogy "húha, remélem van üdvösségem, hiszen jót teszek". Ez kárhozat, mivel magadban bízol és a munkában, amit végzel, nem pedig Jézus Krisztusban. Sok kálvinista van, akiről nem is gondolom, hogy van üdvösségük. És végzik a maguk jó cselekedeteit azt mondván, hogy "nézzétek, milyen nagy vagyok, remélem egyike vagyok a kiválasztottaknak! De biztos egyikük vagyok, hisz nézzétek csak, milyen nagyszerűen viselem magam!" Ezzel pedig az összes hangsúly saját magadra kerül Jézus helyett.
Nézzünk még verseket. A kálvinista érvelés szerint csak annak alapján tudhatod, hogy valakinek üdvössége van, hogy milyen életet él. Ha jó életet él, akkor van üdvössége, ha nem él jó életet, akkor kárhozott. Pont. Így látják, így mondják, a jó élet az üdvösség, a rossz élet a kárhozat. De hiszen még az elveszettek is élhetnek erkölcsös életet, élhetnek ők is példásan, hogyan jelenthetsz hát ki ilyesmit ilyen dogmatikusan? Hogyan mondhatod meg ebből, hogy valaki elfogadta-e Jézus Krisztust? Nem is erről beszélnek, hanem megkerülik. Beszélnek róla, de aztán azt mondják, hogy ez csupán egy bizonyos számra vonatkozik. Vagy hogy egyike kell légy a kiválasztottaknak, egyébként az egész nem ér semmit. Úgy hat ez az egész, mintha a Szent Szellemet próbálnák ingerelni, mintha Krisztus vérét tapodnák, nem magasztalják fel Jézust azt felemlegetvén, hogy az üdvösség azáltal van, amit Ő tett, sokkal inkább olyan, mintha minden arról szólna, amit te teszel. És amit teszel, meghatározza, hogy egyike vagy-e a kiválasztottaknak, vagy sem. Nincs ez így rendjén. Róma 7:15. Játsszuk el egy percre, hogy kálvinisták vagyunk. Nézzük meg Pál apostolt és derítsük ki, hogy ő vajon egyike-e a kiválasztottaknak annak alapján, amit elmond. No nézzük csak, akkor mi most kálvinisták vagyunk és azt mondjuk "Hé, Pál, szóval neked van üdvösséged, halljuk a bizonyságodat". Mire Pál:
"Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem..."
Hoppá, az akarás megvan bennem?! Pál épp itt közölte, hogy van szabad akarat, ez igen!
"...mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok."
Pál tehát azt mondja, hogy folyton a jót akarja tenni, és az akarata is megvan erre, és mégis a rosszat teszi. Azt találja, hogy a rosszat teszi, és félre kell tennie a testet azért, hogy jót tehessen. És ha kálvinista vagy, akkor neked Pál most olyan, mint egy kárhozott, mint aki a pokolra jut, hiszen bevallja, hogy folyton a rosszat teszi. Mit mond a 24. versben?
"Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?"
Pál azt mondja, hogy "én semmi vagyok, senki vagyok, nézd, milyen borzalmas vagyok, csak egy nyomorult bűnös". Mi több, az egyik korábban olvasott versben Pál azt mondja, hogy első a bűnösök között, a legnagyobb a bűnösök között. Azt mondja, hogy ő a lehető legrosszabb. Ha pedig mi kálvinisták vagyunk, és meghallgattuk Pál bizonyságát, akkor azt kell mondanunk, hogy Pálnak nem volt üdvössége. Nem volt a kiválasztottak egyike. Innentől kezdve tehát el kell felejtenünk Pált és figyelmen kívül kell őt hagynunk úgy, ahogy van. Mert csak a kálvinizmusban hihetjük azt, hogy egyike vagyunk a kiválasztottaknak azon tény alapján, hogy a végsőkig állhatatosak maradunk. És ha valaha is vétkezünk, az bizonyíték arra, hogy sosem voltuk kiválasztottak. Látjátok, hogy ez mennyire bugyuta teológia? Ettől úgy gondolkodsz majd, hogy "Azt hiszem egyike vagyok a kiválasztottaknak, úgy gondolom egyike vagyok azoknak, akiknek üdvösségük van, így vagyok ezzel, hiszen a jót teszem". És mi van akkor, ha a rosszat teszed? "Ó, hát nem is volt soha üdvösségem". Láttam olyanokat, akik belekeveredtek a kálvinizmusba, eltanulták mindezt, majd mikor rosszat tettek, mélyre süllyedtek a bűnben, mondván, hogy akkor már fel is adhatják, sosem voltak kiválasztottak és nem is lehetnek azok, ennyi erővel magukhoz is ölelhetik a bűnös életüket, hiszen úgyis a pokolra jutnak. Nem borzalmas ez? Miért nem megy oda hozzájuk senki és mondja el, hogy ez nem így van? Nem, nem kell a pokolra menned! Jézus meghalt minden bűnödért, MINDEN bűnödért. Lehet üdvösséged, csak jöjj Őhozzá és bízz az evangéliumban. Ha pedig vétkezel vagy sem, nem számít. Ami számít, hogy bíztál-e Őbenne, mint Megváltódban. Persze, hogy jó életet akarsz élni, mivel megmentett téged! Persze, hogy a jót akarod tenni, mivel megmentett téged! De még Pál is azt mondja, hogy bűn van a testemben, és még ha a Szellemben járok is, attól még mindig a testben élek, és azokat a dolgokat teszem, amelyeket nem akarok tenni. Viszont a kálvinisták nem tudják, hogy hova kerülnek.
Akkor hát vegyük át egy kicsit: miért nem vagyok kálvinista? Először is azért, mert nem követek a Biblián kívül eső embert. Másodszor azért, mert a Bibliának hiszek, és megnéztem mind az öt pontjukat, és nem értenek egyet a Szentírással. A harmadik és egyben utolsó okom arra, hogy nem vagyok kálvinista, az nem más, mint hogy tudom, hogy üdvösségem van. Honnan tudom? Ugyebár a kálvinizmus azt tanítja, hogy valójában sosem tudhatod biztosan, hogy üdvözültél-e vagy sem, ez az utolsó pontjuk miatt van. Sohasem lehetsz biztos benne, mivel állhatatosnak kell maradnod az életed végéig, hogy kiderüljön, hogy van-e üdvösséged. Ezt tanítja a Biblia? Nos... NEM. Ami azt illeti, a Biblia nem ezt tanítja. A Biblia azt tanítja, hogy tudhatjuk, hogy üdvözültünk. Ha kálvinistákkal találkoztam, megkérdeztem tőlük, hogy honnan tudják, hogy üdvözültek-e vagy sem? És a mai napig egyetlen kálvinistával sem találkoztam, aki elmondta volna, hogy hogyan tért meg és hogyan üdvözült. Mert ha elfogadod a kálvinizmust és ezt a bizonyos tanítását, akkor sohasem tudhatod ezt. Csak annyit tudsz tenni, hogy reménykedsz abban, hogy egyike vagy a kiválasztottaknak, és reméled, hogy ha meghalsz, akkor a Mennybe jutsz, mert csak reménykedni tudsz abban, hogy Isten téged talán kiválasztott a világ megalapítása előtt, de biztos sosem lehetsz benne. Ellenben a Biblia szerint biztosan tudhatod! A kálvinizmus tehát azt tanítja, hogy sosem tudhatod, csak reménykedhetsz benne. Sosem tudhatod, hogy van üdvösséged, csak remélheted, hogy talán van. De a Biblia alapján a kétség leghalványabb árnyéka nélkül TUDHATOD, hogy üdvözültél és a Mennybe jutsz. Honnan tudhatod? Mert tudhatod, hogy a saját szabad akaratodból Jézus Krisztust választottad, és hitből elfogadtad Őt, mint Megváltódat. Világos az, hogy a kálvinizmusban ezt nem lehet tudni?
1János 5:13, szeretem ezt a verset:
"Ezeket írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg(!), hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében."
Ezért hát a Biblia a kétség bármiféle árnyéka nélkül tanítja azt, hogy egészen biztosan tudhatod, hogy örök életed van, és a halálod után a Mennybe mész. De a kálvinizmus tanítása szerint ezt sosem tudhatod. Csak annyit tehetsz, hogy állhatatos maradsz és reménykedsz, hogy elég jó leszel egész a végéig, és hogy egyike vagy a kiválasztottaknak. És mi van akkor, ha nem vagy az? Mi van, ha magadévá teszed ezt az egész rendszert, de nem vagy egyike a kiválasztottaknak, szent életet élsz, és mégis a pokolra jutsz? Nem volna ez iszonyatos? Milyen iszonyatos isten volna egy ilyen, aki egész életedben szent életre parancsolna, sosem tennél semmit örömtelit, sosem élveznéd az életedet, csak prűd módra járkálnál egész életedben, magadban dünnyögve, hogy "ó, remélem kiválasztott vagyok, remélem kiválasztott vagyok, remélem elég jó életet élek, adtam a szegényeknek, nem csinálok rossz dolgokat", majd meghalsz, és a pokolban égsz. Ki kellett volna Kálvint hajítanod az ablakon, és inkább a Bibliához kellett volna jöjj. Mert a kálvinizmus nem ad garanciát az üdvösségre. Semmifélét. Sosem tudhatod, hogy üdvözültél, csak reménykedhetsz benne. Zsoltárok 33:22:
"Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképen bíztunk Tebenned."
A kálvinisták csak annyira tudnak bízni, hogy "jaj, én csak reménykedem, hogy egyike vagyok a kiválasztottaknak, csak reménykedem, hogy a Mennybe megyek, ha meghalok, jaj úgy remélem". Ahogy korábban is mondtam, sokukkal beszélgettem.
- Hé, barátom, te...
- Én kálvinista vagyok.
- Ó, te kálvinista vagy? Nos... tudod-e, hogy van-e üdvösséged?
- Ó, hát remélem.
- Reméled? Ez nekem nem elég jó. Tudod-e, hogy üdvözültél-e vagy sem?
- Hát remélem, hogy egyike vagyok a kiválasztottaknak.
- Nem-nem, van üdvösséged? Tudod ezt?
- Remélem!
Látjátok, hogy ez nem üdvösség? Ez csak annyi, hogy "hát, remélem, hogy megvan", de sosem tudod, hogy megvan-e az üdvösséged. Nézzünk még verseket... máris a végére érünk, remélem, hogy ez az üzenet bátorító és megerősítő volt számotokra... de kálvinista nem lehetek, képtelenség lenne. 2Timótheus 1:12:
"Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne(!), hogy Ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra."
Tudom, bizonyos vagyok benne! Ezt mondta Pál apostol. A Bibliában ha üdvösséged van, az két dologhoz hasonlít. Amikor megtérsz és üdvözülsz, akkor újjászületsz. Megtérni és üdvözülni olyan, mint megszületni. Emellett a Biblia beszél Krisztus Menyasszonyáról. Egy nap Krisztus Menyasszonya hozzámegy Krisztushoz. Így aztán el vagyunk jegyezve Krisztusnak. Isten már úgy tekint ránk, hogy az Övéi vagyunk házasságban. Az üdvösség tehát hasonló két dologhoz, a születéshez és a házassághoz. De ki az, aki házasságban él, és amikor megkérdezik, ilyesféle párbeszéd zajlik le:
- Hahó, barátom, te nős vagy?
- Hát, remélem.
- Mi...? De hát akkor... ki ez a hölgy itt melletted?
- Ó, hát ő a feleségem.
- Akkor miről beszélsz, mi az, hogy reméled? Van házasságleveletek? Volt szertartás?
- Ó, igen-igen, ezek megvoltak...
- Akkor nős vagy?
- Ó, hát remélem az vagyok.
Mi az, hogy reméled? Vagy nős vagy, vagy nem vagy nős. Ugyanez az üdvösséggel. Vagy tudod, hogy van üdvösséged, vagy nem tudod. A "remélem" nem elég jó. Ha csak reméled, akkor valószínűleg nincs. Vagy a születés...
- Hé, haver, te megszülettél?
- Hát, remélem megszülettem.
Nem mondod azt, hogy reméled, hogy megszülettél, hiszen itt vagy! Nevetséges azt mondani, hogy sohasem tudhatod, hogy van-e üdvösséged, de a kálvinizmus mégis ezt tanítja, sosem tudhatod, csak remélheted. Remélem, hogy megszülettem! Remélem, hogy újjászülettem! Nem, tudod, hogyha megszülettél, és azt is tudod, hogyha újjászülettél. Az üdvösség az TUDOM-üdvösség, nem pedig "remélem-üdvösség". Ha üdvösséged van, akkor azt tudod. Nézzük meg az 1Korinthus 3. fejezetét. Megnéznék még pár verset. Nem akarom túl sokáig húzni, de egyúttal azt is szeretném, ha ez tényleg egy eldöntött kérdés lenne. "Miért nem vagyok kálvinista?", tettük fel a kérdést, és csak annyit tettem, hogy megnéztem, mit mond a Biblia, és mit mond Kálvin, és elmondtam, hogy miért választottam inkább a Bibliát egy ember helyett, aki meggyilkolt egy másik embert, és vaskos könyveket írt olyan tanokkal, amelyek kiforgatják a Szentírást, hogy olyan állapotba kerülj, amelyben nem tudhatod, hogy van-e üdvösséged. Iszonyatos. Istennek hála a Biblia elmondja, hogy lehet üdvösséged és biztos is lehetsz benne. 1Korinthus 3:16:
"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?"
Lényegében ugyanezt mondja a 6:19-ben is:
"Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?"
Amikor megtérsz, akkor tudhatod, hogy üdvözültél, és tudod, hogy mit tudhatsz még a Biblia szerint? Hogy Isten Szelleme benned lakik. Márpedig ha Isten Szelleme lakik benned, akkor hogyan jutnál a pokolra? Ha tudod, hogy a Szent Szellem benned lakik, akkor tudod, hogy a Mennybe fogsz jutni, mert a Szent Szellem nem mehet a pokolra. A Biblia azt is elmondja, hogy mi történik akkor, amikor egy ember megtérésre jut. Az Efézus 1:13 elmondja, hogy abban a pillanatban, hogy megtértél, Isten elpecsétel az ígéret Szent Szellemével:
"Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével"
Tudom, hogy üdvösségem van. 1992. július 29-én, délelőtt tíz óra környékén megtértem. Életemben először hallottam az evangéliumot, megértettem, hogy Jézus mit tett értem, és a saját szabad akaratomból úgy döntöttem, hogy Jézusban hiszek, mint Megváltómban. És tudtam, hogy üdvösségem van, mivel elhittem Isten Beszédét. Kinek a beszédét hittem el? Isten Beszédét, nem Kálvin beszédét. A kálvinisták nyilván Kálvin beszédét hitték el Isten Beszéde helyett. Még néhány vers, Efézus 1:18, ha már úgyis itt járunk:
"És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok(!), hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között"
A Biblia beszél olyan dolgokról, amiket tudnod kell. Tudnod kell, hogy van üdvösséged! Nem jár együtt az, hogy tudod, hogy üdvösséged van, és egyúttal kálvinista is vagy, mivel a kálvinizmus egy olyan teológiai rendszert állított fel, amelyben nem tudhatod, hogy üdvözültél-e vagy sem, csak járkálhatsz körbe-körbe, hogy "remélem, remélem, remélem, ó, remélem, hogy Isten kiválasztott a világ megalapítása előtt, remélem, remélem, úgy remélem". Nem! Szégyenedre van ez. Tudom, hogy üdvözültem! És tudom, hogy a Mennybe jutok. Ha üdvözültél, akkor azt tudod. Soha életemben nem találkoztam még egy kálvinistával sem, aki tudta, hogy üdvössége van, mindig azt mondják, hogy "Remélem. Remélem, hogy kiválasztott vagyok". Nos, valószínűleg nem. Miért nem térsz meg inkább? Aztán még az is lehet, hogy némelyiküknek van üdvössége. Találkoztam néhányukkal, akikről úgy gondolom, hogy megtértek, csak az elméjükben megengedték, hogy összezavarja őket ez a Kálvin nevű ember, és olyasmiken gondolkodjanak, hogy mi történt vajon azelőtt, hogy Isten egyáltalán megteremtett volna minket. Engem nem foglalkoztatnak olyan dolgok, amelyek a világ megalapítása előtt történtek, mert ezek nem elérhetőek számomra. Erre a világra gondolok, ennek a világnak az eseményeire, kiváltképp egy eseményre, ami ezen a világon történt, arra, amit Jézus tett értem. 1Péter 1:18, szeretem, amit itt Péter mond:
"Tudván(!), hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén"
Péter azt mondja, hogy tudjuk, hogy Krisztus drága vérén váltattunk meg, ezt mondja ez a két vers, tudhatod, hogy megváltattál. Mit jelent az, hogy megváltattál? Azt jelenti, hogy áron vettek meg, visszavásároltak. Amikor megtértél, Jézus Krisztus visszavásárolt magának, és tudod, hogy üdvösséged van. Mint mondtam, soha egyetlen alkalommal sem találkoztam egy kálvinistával sem, aki biztos lett volna az üdvösségében, csak azt hajtogatták, hogy "remélem egyike vagyok a kiválasztottaknak". Na tudjátok mit? Hagyjátok el Kálvint, menjetek a Bibliához, és tudni fogjátok, hogy üdvösségetek van. Az 1Korinthus 15:1-4 lesz a zárás. Találkoztam kálvinistákkal, jó volna még elmesélni ezeket a történeteket is... egyet akkor még elmondok. Egyszer elmentem egy gyülekezetbe valahol kinn nyugaton, már nem is tudom, Kalifornia volt vagy Nevada, valahol arrafelé. Bementem oda, nem tudtam semmit a helyről, ott üldögélt a pásztor, épp ebédelt, és vagy egy órát beszélgettünk. Teljesen jól elbeszélgettünk, tényleg jól éreztem magam. Aztán egyszer csak megállt és azt mondta nekem:
- Testvér, valamit mondanom kell neked. Kálvinista vagyok.
- Ha-ha, nagyon vicces, tesó, igazán.
- Nem, komolyan beszélek. Kálvinista vagyok.
- Tényleg?
- Igen. Úgyhogy ha este az istentiszteleten prédikálsz majd, prédikáld el az üzenetedet, de azután ülj le és fogd be a szádat és ne hívj senkit megtérésre, mert mi nem hiszünk abban, hogy egy ember magától döntést tud erre hozni. Úgyhogy prédikálsz, leülsz és azzal le is zárjuk az istentiszteletet.
Azt hiszem az volt a legrosszabb istentisztelet, amin egész életemben voltam. Erős, hasznos üzenetet prédikáltam, de egy áment nem hallottam senkitől, olyan csönd volt végig, hogy a tücsök ciripelését is hallani lehetett. Mintha temetésen vagy ravatalozóban lettem volna. Aztán a végén szívesen mondtam volna, hogy "Na és akkor mihez kezdtek ezzel, mi a válaszotok?", ehelyett csak simán ránéztem a pásztorra, hogy "na akkor úgy néz ki, hogy végeztem". Ő pedig: "oké, akkor imádkozzunk és menjünk". Isten szerette volna megmozdítani azoknak az embereknek a szívét, de aszerint a rendszer szerint senki sem tud erről döntést hozni. Így végeredményben csak fecséreltük egymás idejét. Őrület.
Tehát 1Korinthus 15:1-4:
"Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,"
Ha pedig az evangéliumban állsz, akkor vajon hogy is állsz ezzel az egésszel? Üdvösséged van. Ha az evangéliumban állsz és elhiszed az evangéliumot, akkor mi a helyzet? Az, hogy üdvözültél és tudod is azt. Jó pár kálvinista szórólapot olvastam, és több is megemlítette az evangéliumot, emiatt úgy gondolom, hogy van köztük olyan is, aki megtért, de utána bekerülnek ebbe a rendszerbe, ahol folyton azon tűnődhetnek, hogy vajon üdvözültek-e vagy sem. Mi az evangélium? Az evangélium az, hogy Krisztus meghalt. Kiért halt meg? Értünk, a bűneink miatt. Akkor hát kiért halt meg? Mindenkiért. Minden emberért. Eltemették, majd feltámadt az Írások szerint. Ez az evangélium. Olvassuk tovább:
"Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké."
Mit jelent az, hogy hiába lettetek hívőkké? Azt jelenti, hogy valami másban lettél hívő, mintsem az evangéliumban. Mi ez a Kálvin-dolog? Hiábavalóság. Hiábavaló. Erről szólt az egyik első vers is, amit felolvastam, menjünk vissza hozzá:
"Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főembernek fiai, ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél."
Az evangélium szerint üdvösséged van általa, hacsak nem hiába lettél hívővé. Inkább Kálvinnak hittél, és nem az evangéliumnak?
"Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint; és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az Írások szerint"
Ha üdvözülni szeretnél, és kétség kívül, biztosra szeretnéd tudni, hogy a Mennybe jutsz, akkor hidd el az evangéliumot és abban bízz. Bízz abban, amit Jézus Krisztus tett érted. Hidd, hogy megtette. Nem érdekes, hogy "ki a kiválasztott, ki nem kiválasztott", ami most számít, az te vagy. Neked van üdvösséged? Te megmenekültél? Biztosan tudod, hogy a Mennybe jutsz? Kálvin nem tudta. Csak annyi tellett tőle, hogy felállított egy teológiai rendszert, amelyben reménykedett, hogy egyike a kiválasztottaknak. Kálvin követői pedig a mai napig nem tudják megmondani, hogy van-e üdvösségük vagy sem. Csak reménykedni tudnak, hogy a kiválasztottak közül valók. Én nem akarnék így élni. Úgy vélem, hogy Isten mérlege kimutatja, hogy Kálvin mennyi súllyal esik a latba. Mit mond is mond? "Alábbvalóak a semminél". És felmagasztalja a Bibliát. A Biblia súlyos, van súlya. És mire jutottunk? Úgy vélem, hogy Isten a Biblia által azt mondja nekem, hogy nagyon is tudhatom, hogy üdvösségem van.
Így hát örülök és nagyra becsülöm azt, hogy itt voltál és megnézted ezt a videót, bízom benne, hogy áldás volt számodra, igyekeztem nem támadó lenni, sem pedig másokat lehordani, hanem objektíven elmondani azt, hogy én személy szerint miért nem vagyok kálvinista. Az ok pedig annyi, hogy az egyik oldalon itt van a kálvinizmus, a másik oldalon pedig ott a Biblia. Miután pedig tanulmányoztam a kálvinizmust, nekem nem úgy tűnt, hogy összhangban volna a Szentírással, hanem ellene megy a Biblia tanításainak. Ezért úgy döntöttem, hogy Istent és az Ő Igéjét követem, nem pedig Kálvint.
Köszönöm, hogy megnézted ezt a videót, imádkozom, hogy áldás legyen számodra, ha netán üdvösségre jutottál általa, kérlek írd meg, szívesen hallanám. Az is lehet, hogy felnyitotta a szemed és úgy döntöttél, hogy kijössz a kálvinizmusból. Jó! Keress magadnak egy jó gyülekezetet, ahol a Bibliában hisznek és az evangéliumot tanítják, a hitből való üdvösséget. El kell mondanunk az embereknek az evangéliumot, erről szól az egész, Jézus Krisztus evangéliumáról. Nem azt kell mondani az embereknek, hogy "tudtad, hogy Kálvin mit mondott?", nem, mi lenne, ha inkább Jézus Krisztusra mutatnánk rá és arra, amit Ő tett?
Köszönöm, hogy itt voltál, visszavárunk ide a Cloud Church-be új istentiszteletekkel angol és spanyol nyelven, folyamatosan teszünk ki videókat Bibliatanulmányokkal, illetve most elkezdtük ezt a "Miért nem vagyok..."-sorozatot. Azt hiszem, hogy a következő a "Miért nem vagyok pünkösdi-karizmatikus?" lesz, nézz majd vissza rá, ha gondolod. Örültünk, hogy erre jártál, Isten áldjon!
(2021. 01. 31.)