Az ószövetségben rengeteg helyen látni, ahogy Isten városok vagy egész népek jövőjéről, netán az ítéletükről beszél, olykor egész részletesen, több fejezeten keresztül - aki olvasta, biztosan emlékszik ilyenekre. Ezek többsége elmúlt eseményeket taglal, még az egyik leghíresebb, a tírusi jóslat is ilyen, tehát már megtörtént, és ma már csak az eredményét láthatjuk. Viszont vannak olyanok is, amelyek a jövőt írják le, bár felületes olvasás esetén ez nem biztos, hogy feltűnik, és hajlamosak lehetünk egy kalap alá venni őket a többivel. Nagy hiba lenne így tenni az Ezékiel 38. és 39. fejezetével, és ezen a ponton azt javasolnám mindenkinek, még azoknak is, akiknek ismerős a téma, hogy olvassák el ezt a két fejezetet, és csak utána folytassák ezt az írást, hogy minél inkább képben legyenek. Mindenesetre a folytonosság érdekében egy kis összefoglaló: különböző népcsoportokról és azoknak vezetőjéről beszél, akik együttes erővel megtámadják Izraelt, a vezér motivációját zsákmányszerzésként írja le, némely ország kommentálni fogja az eseményeket, de senki sem fog segíteni Izraelnek, hat ország támadja meg egyszerre, a seregeik elborítják a földet, és mégsem járnak sikerrel - Isten felfedi, hogy Ő maga idézte elő az eseményeket, Ő vetett horgokat a vezér szájába és hozta őket Izrael földjére, hogy aztán elpusztítsa őket és seregüket, hogy megdicsőítse magát az egész világ előtt. A holttesteket hét hónapig temetik majd, és a hátrahagyott hadi-, és nyersanyagot hét évig fogja Izrael felhasználni.
Nézzük hát! Honnan lehet tudni, hogy ez még nem történt meg? Honnan tudhatjuk, hogy nem zajlott már le ez a háború sok száz évvel ezelőtt? A 38:16-17 teljesen egyértelművé teszi:
"És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó időkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ő szemük láttára, Góg! Így szól az Úr Isten: Te vagy-é hát, akiről szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izráel prófétái által, kik prófétáltak azokban a napokban esztendőkön át, hogy téged ő reájuk hozlak?"
Mivel azt mondja, hogy az "utolsó időkben" lesz, ebből lehet tudni, hogy most, a végidőkben fog beteljesedni, és Isten - szerintem kicsit viccesen - meg is jegyzi, amikor megtörténik, hogy ahá, na itt van ő, akiről oly sok ideje előre megmondta, hogy elhozza Izrael ellen. Arról nem is beszélve, hogy a 12. versben mindezt még jobban megerősíti azzal, hogy Izraelt a pogányok közül összegyűjtetett népként emlegeti. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez már megtörtént, a Biblia az utolsó időkre teszi. Isten egyébként nagyon alapos, az eseménynek volt egy előképe is: a hatnapos háború.
Aki nem hallott volna erről, illetve nincs kedve utánanézni, annak röviden annyit, hogy 1967 nyarán Egyiptom, Irak, Szíria és Jordánia összefogtak, hogy Izraelt eltöröljék a föld színéről. Nagy poént persze nem lövök le ezzel, de hiába támadta meg egyszerre négy arab ország az akkor még a huszadik évét sem betöltött, újonnan megszületett államot, már első nap olyan megsemmisítő erejű vereséget szenvedtek Izraeltől, hogy a további öt nap során már igazából csak a papírforma érvényesült. Isten nem hiába mondta meg előre, hogy megvédelmezi majd a népét. Kár, hogy a támadók nem olvasták a Bibliát, akkor nem radírozták volna le a haderejüket ilyen csúnyán. Na de honnan tudhatjuk, hogy a bibliai prófécia nem erről a háborúról beszélt? Onnan, hogy egyrészt a prófécia egy óriási földrengésről beszél Izraelben, ami itt nem történt, továbbá a hatnapos háború során Izrael ugyan minden bizonnyal Isten segítő jobbjával az oldalán, de mégiscsak katonai erővel győzött, viszont Isten a Góg és Magóg háborúban egy olyan helyzetben láttatja Izraelt, amelyben semmi esélyük a győzelemre, és el kellene pusztulniuk, Isten pedig természeti csapásokkal söpri el az ellenséges seregeket, hogy az egész világ ámuljon és megrettenjen, meglátván, hogy Isten természetfeletti módon mentette meg Izraelt, hogy ezzel megmutassa magát előttük, és megtudják, hogy Ő az Úr (Ezékiel 38:18-23). Másfelől az Ezékielben leírt támadás résztvevői közt nincs ott a hatnapos háború egyik résztvevője, még Egyiptom vagy Irak sem. De akkor kik lesznek azok? Nézzük meg!
A támadókat a 38:2-6 azonosítja: Góg, aki Rós, Mések, Tubál vezére Magóg földjén, továbbá perzsák, szerecsenek, líbiaiak, Gómer és Tógarma. Na első ránézésre azért itt el lehet bizonytalanodni. Líbia tiszta sor (rá azért még visszatérünk), a szerecsenek Etiópia, Perzsia az a mai Irán, de a többiek? Talán meglepő lehet, de őket is elég biztosan be lehet azonosítani, egyrészt ezen népekről, illetve ősatyáikról maga a Biblia is ír (1Mózes 10:2-3, Ezékiel 27:13), illetve a történelemkönyvekben is szerepelnek. A magyar változat egy kicsit már előre gondolkodik, ugyanis az eredetiben nem szerecsenek és líbiaiak vannak, hanem Kúsh és Pút (1Mózes 10:6), amelyek földrajzilag valóban lefedik Etiópiát és Líbiát, de túl is nyúlnak rajtuk, példának okáért a modern időkben Kúsh nem csak Etiópiát, de Szudánt is jelenti.
A Góg és Magóg háború Izrael elleni legvalószínűbb résztvevői tehát: Oroszország (esetleg némely volt szovjet tagállam erői, akik ma Magóg területén vannak), Törökország, Irán, Líbia, Etiópia és Szudán. És ami a legérdekesebb, hogy ezek az országok ma jóban vannak, egyedül a török és az orosz államfő viselkedik néha úgy, mint akik nem tudják, hányadán állnak egymással, néha összekapnak, aztán újra szövetségesek, aztán megint megy egy kicsit a haragszomrád, mindenesetre az eddigi tendenciákat nézve az Úr által elrendelt időre minden gond nélkül puszipajtások tudnak majd lenni. Összességében tehát nincs igazán semmi különösebb tényező, ami megakadályozná ezeket az országokat, hogy akár igen rövid időn belül megkezdjék ezt az Úr által már előre közölt támadást. Oroszország Szudánban van jelen katonai erőkkel, Líbiának szintén nyújtottak segítséget - ott újabban a törökök is egyre inkább belefolynak az ország ügyeibe. Egy hevenyészett google-keresés, és dögivel találni infót mindezek alátámasztására:
(Megjegyzem, hogy nem szoktam magyar híroldalakat olvasni, ezeket sem ismerem, szimplán csak kiollóztam pár találatot, aki ezekben a portálokban esetleg nem bízik, nyugodtan vágjon bele egy saját kutatásba, bár úgy vélem úgy is ugyanerre az eredményre fog jutni.)
További érdekesség, hogy tavaly év végén az amerikaiak általános nemzetközi megdöbbenésre kivonultak Szíriából, így már az Egyesül Államok sincs útban, Törökország szinte azonnal meg is támadta a térséget, Szíria pedig Izrael közvetlen szomszédja. "A próféciák csak úgy ugrálnak le a Biblia lapjairól!", hogy egy általam kedvelt lelkipásztort idézzek. A hatnapos háborúban megvert országok tehát nem szerepelnek itt, nem mondhatjuk tehát, hogy amiről a Biblia ír, az már megtörtént ötven évvel ezelőtt, ez csak a jövő lehet. Egyiptom például ma jó viszonyban van Izraellel, de érdekes módon ez Irakról is elmondható. Törökország és Irán viszont korábban pont hogy jó kapcsolatot ápolt a zsidó állammal, és csak az utóbbi időkben állt be itt változás, köszönhetően pl. a legújabb török államfőnek, aki az eddigi demokratikus államot mindinkább iszlamizálni próbálja, olykor egyenesen ki is jelentette, hogy a régi Ottomán birodalmat akarja feltámasztani, hogy az iszlám a régi hatalmában tündököljön.
És akkor ejtsünk is még pár szót a lehetséges indítékokról: az arab országok ilyen tekintetben nem okoznak fejtörést, inkább Oroszország lehet talányos. A Biblia ad egy pár jó támpontot: az Ezékiel 38:3-4 versekben azt írja, hogy Isten horgokat vet Góg szájába, elcsalogatja és kivezeti őt és egész seregét, illetve a 12. és 13. versben látjuk, hogy prédát vetni és gazdagságot zsákmányolni jön. A harmadik részben (Izrael gazdagsága és a föld gyógyulása) már érintettük, hogy Izrael gazdag földgázlelőhelyekre bukkant, amelyek veszélyeztetik az oroszok piaci helyzetét. Nem látom igazán akadályát, hogy miért ne mondhatnák az arab országoknak, hogy "Oké, ti vallásos okokból utáljátok Izraelt, az a része minket nem érdekel, viszont a földgáz meg az arany már annál inkább tetszik nekünk is. Jól van, legyen, vágjunk bele, ti végre győzelmet arathattok az ősellenségeiteken, a szajrén meg megosztozunk, mindenki jól jár". Tessék hát egy indíték: lóvé. "Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe sokaságodat? Hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess."
Szépen összeáll tehát a kép résztvevők és motivációk terén, és a hab a tortán az, ami fentebb már szóba került, hogy a 39:9-10 szerint az ellenséges sereg Isten által való leveretése után Izrael városainak lakói kimennek és összeszedik, ami maradt utánuk, és hét évig használják fel mindazt, "tüzelnek velük hét esztendeig", "zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, prédálóikat elprédálják." Micsoda "véletlen", hogy pont hét évig, pont annyi ideig, ameddig az antikrisztus uralma és a nagy nyomorúság tart, mielőtt megtörténik a második eljövetel. Nem mintha nem lett volna elég az, amikor azt mondja, hogy "az utolsó időkben lészen ez", de úgy tűnik, hogy Isten semmilyen lehetőséget nem akar hagyni a félremagyarázásra.
Így aztán láthatjuk, hogy minden készen áll a Góg és Magóg háborúra az utolsó időkben, ahogy Isten előre megmondta nekünk, így mi előre tudhatjuk, hogy mi fog történni, sőt, fel is emelhetjük fejünket, várván, hogy az Úr kiragadjon minket, mielőtt kiöntené haragját a világra, a világra, amely megvetette és semmibe vette Őt.
(2020. február 28.)